Romok 2

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Olvastam mindkét bejegyzését. Október közepe óta a helyzetük és a Barátnője állapota egy cseppet sem javult, sőt súlyosbodott. Leírásából úgy tűnik, hogy a feldolgozatlan gyászból eredő depresszió mintha kezdene pszichózisba fordulni. A pszichózis azt jelenti, hogy a Barátnője kezdi elveszíteni, vagy már el is veszítette a kapcsolatot a valósággal. Egy kóros tudat- és gondolatvilágban él, amelyben Ön is, és a születendő gyermek is fenyegető. A pszichózis magyarázza azt, hogy Ön már rá sem ismer, ténylegesen kifordult önmagából. Az időnk nagyon kevés: ma van vasárnap, és ha jól értem kedden menne a Barátnője a nőgyógyászhoz. Összesen két napunk van, ezért teoretikus fejtegetések helyett nézzük meg, hogy Ön mit tud tenni. Több lehetőséget ajánlok, válassza ki, hogy melyiket érzi sajátjának. Ha teheti, keresse fel a Barátnőjét még ma. Legyen vele nagyon megértő, ne ellenkezzen, ha arról beszél, hogy el fogja vetetni a gyermeket. Beszéljen inkább arról, hogy mennyire együttérez vele a kisfiú betegsége és a halála miatt. Mondja el, hogy mélyen átérzi azt a fájdalmat. Majd mondja el nagyon határozottan, hogy ez már a múlt. Az a történet már lezárult. A pocaklakó kisbaba egy másik gyerek! Egy másik genetika, semmiben nem hasonlít az első kisfiúra. Lehet, hogy nem is kisfiú, hanem kislány! Nincs párhuzam, nincs azonosság a két gyerek között, csak az, hogy az Ön Barátnője a mamája, akinek most nagyon fáj a múlt. Kérje meg a Barátnőjét, hogy mostani döntéseiben ne a múlt irányítása, ne a múlt árnyékában döntsön. Lesz még idő lezárni a múltat, most csak annyit kér, hogy ne a múlt befolyásolja azt, hogy esélyt ad-e ennek a babának, vagy sem. Egyszerű, rövid mondatokban beszéljen, kedvesen, szeretettel, kérve. Ismételje meg a lényeget többször is. Ha ezzel elutasításra talál, lépjen tovább. Mielőtt az alábbi kísérletek mellett döntene, gondolja végig, hogy Ön mennyire terhelhető, mit vállal és mit bír el a kapcsolatért és a gyerekért. Ha magabiztossága meginog, akkor inkább lépjen ki a kapcsolatból. Azt tudnia kell, hogy ha a Barátnője mégis a gyermek és Ön mellett dönt, akkor egy lelkileg megterhelt kapcsolatra számítson, lehet, hogy sok visszaeséssel. A Barátnője olyan nagy bajban van, hogy ezt Önök ketten egyedül nem tudják megoldani. Pszichológus és pszichiáter – hangsúlyozottan mindkettő – segítségére szükségük lesz. A pszichiátertől gyógyszerre van szüksége a Barátnőjének, a pszichológus pedig hosszan Önök mellett lenne gyógyító és támogató céllal. Szóval, gondolja végig, hogy Ön lelkileg és anyagilag terhelhető-e annyira, hogy képes a gyógykezelést végigcsinálni. Gondolja azt is végig, hogy Ön a Barátnője nélkül is vállalná-e, szeretné-e, és képes lenne-e felnevelni – akár egyedül is a gyereket. Ha úgy érzi, hogy a fentieket vállalja, akkor próbálja meg az alábbiakat. Mondja el a Barátnőjének, hogy Ön mennyire szereti ezt a kisbabát, hogy biztos abban, hogy aranyos, egészséges kisgyerek lesz. Mondja el, hogy Ön az apja, és hogy Ön szeretné ezt a gyereket, akkor is, ha a Barátnője nem akarja. Kérdezze meg a Barátnőjét, hogy mit szól ahhoz a kompromisszumhoz, hogy ne vetesse el a gyereket, de Ön vállalja, hogy felneveli a kicsit. Ha nem akarja, a Barátnőjének nem is kell látnia vagy látogatnia. Ha ez sem megy át, érvelhet azzal is, hogy mivel Ön a gyerek apja, a Barátnője nem dönthet egyedül a gyermek élete vagy meg sem születése felett. Ebbe elvileg Önnek is van beleszólása. Próbálja meg a fentieket ma is, holnap is, kedden is. Kísérje el Ön is – ha nem mondott le róluk, és megteheti – a Barátnőjét a kórházba. Biztosítsa arról, hogy az utolsó pillanatban is, akár a műtőasztalon is meggondolhatja magát. Ha mindent meg akar tenni, beszéljen a nőgyógyásszal, ha tudja ki az orvos, keresse fel őt holnap. Mondja el neki a Barátnője történetét röviden, és mondja el az orvosnak is, hogy Ön szerint a Barátnője most olyan lelkiállapotban van, amelyben nem hozhat felelős döntést. Kérdezze meg, hogy van-e mód arra, hogy a beavatkozás előtt egy pszichiáter vagy pszichológus beszéljen még a Barátnőjével. Ha Ön mindezt megpróbálja, akkor annyit legalább elért, hogy Ön mindent megtett. A Barátnője véleményem szerint egyedül nem fogja tudni megoldani a feldolgozatlan gyászt, a depressziót, és azt a rettenetes bűntudatot, ami el fogja özönleni a gyermek elvetetése után. Valószínű össze fog omlani. Nagyon sajnálom, hogy nem a tudományos alapokon nyugvó segítő foglalkozású pszichológusoknak és orvosoknak hisz, hanem az okkultnak, vagy látóknak. Bármi történik is, ha a Barátnője egyszer még azt kéri Öntől, hogy Önök ketten legyenek ismét egy pár, akkor ezt Ön mindenképpen kösse ahhoz a feltételhez, hogy a Barátnője szakemberek segítségével dolgozza fel az őt ért traumákat. Ha ezt nem teszi, akkor mindez a rémálom időről időre vissza fog térni. Ugyanez vonatkozik arra is, ha megszületik a gyerek. Az Ön Barátnője úgy lesz képes jó anyává válni, ha segítséggel túlteszi magát a múlton. És tegyék mindezt a gyermek érdekében is. A kisgyermek testi-lelki egészségét is veszélyezteti, ha az Édesanyja depressziós és a múlt rabja. Kérdésére a válasz: a Barátnője személyisége azért változott meg, mert a lelki fájdalom, gyász, és a terhesség bizonytalanságának a feldolgozása meghaladta megküzdő kapacitását, ami miatt elveszítette kapcsolatát a valósággal. A terhesség alatt jelentősen megváltozik az anya hormonháztartása, és ez felerősíthetett minden érzést, amit a Barátnője mindezidáig megkísérelt elfojtani – ahogy Ön is írta. A Barátnője lelkiállapota egy átmeneti és kezelhető állapot, ami helyre hozható, ha megfelelő segítséget kérnek. Egyedül nem fog menni, ezt ne vállalja magára. Jó lenne, ha addig nem hoznának visszafordíthatatlan döntéseket, amíg a Barátnője lelkiállapota nem javul. Figyelmeztesse a Barátnője lelkiállapotára a nőgyógyászt is. A terhesség megszakításával a hormonrendszer is visszaáll, a pszichotikus állapot visszahúzódik, és a Barátnője várhatóan újabb traumaként, tisztább fejjel fog szembesülni azzal, hogy már 2 gyermeket veszített el. Látja, mik lehetnek a következmények? Ilyen helyzetet csak szaksegítséggel tudnak megoldani. Ha a Barátnője tiltakozik, és hallani sem akar pszichológusról, csak arra kérje, hogy egyszer próbálják meg, legalább egy találkozó erejéig tegyen kísérletet. Egy találkozóval mit veszíthet? Ha minden jól alakul, és kedden sikerül megtartani a gyereket, akkor keressék fel a János Kórház speciális szülészeti kezelését, ahol súlyos lelkiállapotban lévő anyákat kísérnek el a szülésig. Kérem, értesítsen arról, hogy mi történt! Keressen meg e-mailen, vagy a Pszichológuskereső oldalán. Minden jót kívánok: G. Tóth Kinga