A kérdés
Tisztelt Dr úr/nő 2014 júliusban ismerkedtünk meg az interneten..Elmondta,hogy 2013-ban elvesztette 6 éves gyermekét( agydaganata volt). Nem dolgozta még fel a halálát mert nagyon fáj neki és nem tudja elengedni.És van egy most 6 éves kisfia aki vele él.Azt mondta ,hogy kész a párkapcsolatra mert egyedül nem jó,érzi hogy kell mellé valaki. Nagyon jól megvoltunk.Meg szokott látogatni ,eltöltöttünk jó pár hétvégét együtt. ( később a család mondta,hogy teljesen ki volt virulva).Összeköltöztünk.Mindenem hátrahagyva elmentem hozzá.Gyereket akartunk,házat készültünk venni.Elfojtotta a fájdalmát amit érzett az elvesztett gyermeke után.Néha sikerült kihozni belőle,hogy sírja ki magát.Órákig tartott . Aztán változás.Lelkiismeret furdalás,hogy nem lehet boldog mert elvesztette a gyerekét.rossz anya és rossz ember.nem alkalmas semmire. Most két hónapos terhes.De ez nem Ő. Kilépett a kapcsolatból.elveteti a gyermekünket.Egyedül akar lenni.Senkit nem akar.De most csapja be magát. Érzide megtesziA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Kérdező! Gyerekünk elvesztése a legsúlyosabb trauma. Óriási szorongást és félelmet feltételezek, hogy a megszületendő gyereknek is baja lesz. Biztosítani kell, hogy ez nem fordulhat elő. A magzat felelevenítette a tragédiát, az aktuális állapotot depressziónak vélem. Ilyenkor mindent feketében lát az ember, nem engedi meg magának, hogy boldog legyen. Szükséges lenne pszichológus esetleg pszichiáter azonnali támogatása. A baba megtartásával megmenthető a kapcsolatuk. Az új élet újrakezdést jelenthet mindenkinek.Kiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz