A kérdés
Édesapánknál kiderült, hogy nagyon komoly és komplex szexuális zavarok vannak, amit egyre inkább halmoz. Teszi ezt egyre veszélyesebb módon: akár napi szintű potencianövelő és alkohol fogyasztással, s egyre kevésbé foglalkozva a körülményekkel, környezetével. Másodjára nősült, stabil háttere van és mégis - mint gyermekei úgy látjuk, megindult a lejtőn. Legutóbb a múlt héten jelezte neki a felesége, hogy ez zsákutca és nem vezet előre. Továbbá, ha ezt az utat folytatja, akkor mindenki elpártol mellőle. Ezt elfogadta és "megfogadta", hogy mostmár változtatni fog. (tudjuk, hogy ez nem így működik) Viszont a szakember bevonásától kifejezetten elzárkózik, nem akarja. (tagadás, félelem) Legfontosabb kérdésünk: mit javasolnak arra, hogy i) rávezessük, hogy szakemberre van szüksége ii) elfogadja ezt iii) és tegyen is érte, tehát kezdjen el foglalkozni vele? Kétségbe vagyunk esve a magatehetetlenségtől. Várjuk megisztelő válaszukat!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Ádám!
Örvendetes, hogy foglalkoznak Édesapjukkal, és -a legjobbat akarva neki- szakemberhez szeretnék küldeni. A pszichológussal végzett közös munka eredményességének azonban feltétele a kliens együttműködése, az ő saját, egyéni motivációja nagyon fontos. (Nagyon sok az úgynevezett ,,előretolt" páciens, akit a család, hozzátartozók, pár, barátok küldenek, nem saját döntésből, nem saját elhatározásból, hanem unszolásból megy el pszichológushoz.)
Javaslom, hogy beszélgessenek az Édesapjukkal, mondják el, hogy aggódnak érte, és jónak látnák, ha felkeresne egy szakembert. Mondják el, tájékoztassák, milyen szakember a pszichológus, mivel foglalkozik, hogyan képződik, mik a tanácsadás/terápia jellemzői, kiemelve például a szakember titoktartási kötelezettségét. Sok embernek ezekről nincs információja (vagy hiányosak vagy tévedesek). Egyesek emiatt nem mernek pszichológushoz fordulni. Másokat a sztereotípiák tartanak vissza - próbálják meg ezeket is eloszlatni, például beszéljenek arról Édesapjukkal, hogy nem csak pszichiátriai zavarral élő járhatnak pszichológushoz, nem csak ők kérhetnek segítséget, hanem bárki átélhet élete során nehézségeket, elakadásokat, kríziseket, melyek megoldásában támogatni tud egy pszichológus. Mondják el azt is, hogy az első találkozás a pszichológussal még úgymond semmire sem kötelez (az első alkalmat magam is egy orientációs beszélgetésnek szoktam nevezni, melyben megismerjük egymást, kiderül, hogy szimpatikusak vagyunk-e egymást számára, tudnánk-e együtt dolgozni). Biztosítsák Édesapjukat afelől, hogy ő választhatja ki a szakembert, akihez járni szeretne, eldöntheti ő, hogy férfi vagy nő pszichológust keres, fiatalabbat vagy idősebbet, személyes vagy online formát preferál - ezáltal azt érezheti, hogy a döntés az ő kezében van, ő választ és a számára legmegfelelőbbnek tűnő szakembert keresheti fel.
Az is segíthet, ha a családból, ismerősök közül valaki, aki járt már korábban pszichológusnál és pozitív tapasztalatai vannak, megosztja Édesapjával azokat.
Üdvözlettel:
Tatai Csilla
