A kérdés
Tisztelt Pszchihológus! Az elmúlt napokban derült ki számomra, hogy 21 éves párom súlyos evészavarral küzd, már évek óta. Eddig nekem is hazudott róla, a környezetében senki nem tud róla (sem szülei, sem barátai). Meghatározza a mindennapjait, időnként - pár hetente- purgál is, napokig nem eszik, ha eszik bűntudata van, pedig szinte már kórosan sovány: 165cm - 40kg. A betegséget már ő is felismerte, használta az anorexia valamint a bulimia szavakat is, de saját bevallása szerint tudja kezelni, valamint igazán nem ismeri fel, hogy neki segítségre lenne szüksége. Mi az én feladatom, hogyan tudnék segíteni neki? Próbálom támogatni, kedves lenni vele, de nem tudom tétlenül nézni ahogy napokig egy falatot sem eszik. Nem nyitott arra, hogy szakemberhez forduljon. Mondjam el a családjának, legjobb barátainak? Hogyan beszéljem rá, hogy segítségre van szüksége? Valamint én mit tudok tenni annak érdekében, hogy felkészültebb, kompetensebb legyek? Köszönöm szépen.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Nagyon helyesen tette, hogy feltette kérdését az oldalra, ugyanis az evészavarok igen veszélyes következményekkel járhatnak, akár halál is lehet a kimenetel. Ha nem is durvul el így a dolog, sokszor nagyon kimerülnek a szervezet vitamin és más készletei, hajhullás, bőrproblémák, hormonális változások is előfordulnak. A 4o kg pedig az alsó elfogadott határ szokott lenni, ha a testsúly ez alá süllyed egy átlagos magasságú felnőttnél, akkor kórházba szokták utalni az embert. Mit tud Ön tenni? Első körben érdemes lenne vele beszélni, hogy mit lát ő, mit gondol a helyzetéről? Van-e terve, hogyan fog magán segíteni? Mitől fél, ha segítséget kér stb. Fontos lenne tudatni vele a saját félelmeit és érzéseit is, azt is, hogy nem fogja tudni ezt sokáig csak úgy tétlenül nézni. Érdemes lenne azt is megnézni, hogy van-e olyan ember az életében, akiben esetleg jobban bízik, vagy mi a helyzet a házi orvossával? Ha Budapesten élnek, akkor több szakambuklancia is létezik, sőt kórházba is be lehet kerülni ezzel a problémával. Ma már nagy szakirodalma is van, több nagyon jó szakember van, aki ezzel a problémával évtizedek óta foglalkozik. Az interneten megtalálja a Magatartástudományi egyetem eme részlegét és más kórházi osztályt is. Azt gondolom, hogy azon kívül, hogy ilyen jellegű szakkönyveket olvas, fontos lenne sokat beszélgetni vele inkább az ő céljairól, félelmeiről,hiányairól és a közös jövőjük alakulásáról is. Remélem sikerül elmozdulniuk eme holtpontról és azt is jó lenne tudatosítania vele, hogy aki szakemberhez fordul az tudatosabb, foglalkozik önmagával és megoldásokat keres... Üdvözlettel Balázs Nelli, klinikai szakpszichológus
