A kérdés
jó estét! 21éves nő vagyok van egy 2 éves kapcsolatom amiben nem érzem boldognak magam . ott kezdödött hogy fél éven keresztül a szemembe hazudott majd fél év után be ismerte hogy igazam volt . Ez a fél év alatt én tudtam hogy hazudik többször rá kérdeztem mindig tagadott . A végén már velem kiabált ha szóba került mert én voltam a rosz hogy nem hiszek neki. De egyszerüen látszott rajta hogy hazudik . A mai napig nem tudok benne megbizni mindennapos a számonkérés az összezörrenés az öszintesége megkérdöjelezősége. sajnos a párom nem az a beszélgetős tipus . Nem nagyon lehet megbeszélni vele a gondokat . Neki abbol áll a problémák megbeszélése hogy ö végig hallgatja a mondokámat és kész nincs is véleménye. Már feleslegesnek érzem el mondani neki ami engem bánt. Alapbol már ez a helyszett is elég agasztó de az utóbbi hónapban hányás, hasmenés , gyomorideg és pár hete már pánik roham is rám jőn . Nem tudom hogy mitévő legyek mert probáltam már vele szakítani de nem birtam nélküle . Félek attól hogy elveszítem mert nagyon szeretem csak nem vagyok boldog vele . Sokszor kérem hogy szeretgessen de mostanába elég sürün az a válasz rá hogy fáradt. A szexuális életünk is jó ha heti 1-2 alkalom ami nekem kevés. Mit tegyek ? Igy nem köthetem össze vele az életemet mert nem vagyok boldog de elhagyni se bírom.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Az, hogy Önnek már pszichés tünetei is vannak a párkapcsolata miatt, mindenképp azt jelzi, hogy nem jó Önnek ebben a kapcsolatban. A kérdés az, hogy miért is tűrte el a hazugságokat kezdettől fogva. Ha jól értem, mindig is tudta, hogy a párja hazudik. Párja éppen azért meri megtenni Önnel, hogy hazudik, és nem is akar megváltozni, mert Ön megengedi ezt neki, eltűri a hazugságokat. Ezzel azt üzeni neki, hogy ő ezt nyugodtan megteheti, hiszen a kapcsolat akkor is megmarad, maga legfeljebb panaszkodik egy kicsit. Talán Ön még nagyon fiatal volt, amikor elkezdődött a kapcsolata – és még most is csak a felnőttkora legelején tart. Ebben az életkorban a személyisége még nem kiforrott, és az élettapasztalata sem sok. Fiatal korban gyakori, hogy méltatlan emberre pazaroljuk az érzelmeinket, és az sem ritka, hogy szélsőségesen, végletesen gondolkodunk magunkról vagy a gondjainkról. Természetesen fontos elgondolkodni azon, hogy vajon miért fél Ön a szakítástól? Gyakori tévhite a rossz kapcsolatban élőknek, hogy nem találnak jobbat, vagy hogy egyedül, a párjuk nélkül nem bírnák ki. A szakítás utáni hetek-hónapok persze nehezek, de ha kitart, akkor egyre könnyebbek. Azt írja, hogy szereti a partnerét, ezért nem akarja elveszíteni. Nos, bizonyára vannak szerethető vonásai is a párjának, de én nem annyira szeretetnek, mint inkább függésnek nevezném azt, ami Önt őhozzá fűzi. Nem tudom, milyen körülmények között, milyen családban nevelkedett Ön. Talán kevés önbecsülésre tudott szert tenni, talán a családjában is szokás volt a hazugság, egymás becsapása. Minden esetre érdemes lehet lelki segítséget kérnie ahhoz, hogy képes legyen kiszabadulni egy méltatlan kapcsolatból. Üdvözlettel: Tóth VeronikaKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz