A kérdés
Tisztelt Szakember! Párom több hónapja elvált, több mint egy éve külön él. Iskolás korú kisfiával végtelenül jó kapcsolatot ápol, gyakran találkoznak,együtt vannak. A gyermekével én is találkoztam már,de rendszertelül,ideig óráig. Egyébként jól kijövünk,kedveljük egymást. A probléma az,hogy a párom igen nehezen tudja feldolgozni mind a mai napig,hogy nem lehet minden nap a fiával. Fél elkezdeni engem bevonni az új életükbe, mert nem tudja,mi lenne a gyermek reakciója. Ezeket a korlátokat nem tudja leküzdeni. Ciklikus ez az elbizonytalanodás, ilyenkor általában visszavonul és elkönyveli,hogy neki már sosem lesz teljes,boldog élete. Hogyan tudnám őt meggyőzni,hogy ez nem így van és mi az első lépés,hogy ezt félelmet,ezt a tétlenséget átlépje? A választ szívből köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Legyen türelemmel párjához, nehéz korszakon van túl. Ahhoz, hogy válását feldolgozza, időre van szüksége. Azzal teszi a legjobbat vele, ha hagyja, hogy saját tempójában vonja be Önt régi életébe. Ez NEM Ön ellen szól, hanem arról, hogyan tudja feldolgozni a válását, kudarcát, hiszen egy elköteleződést, felelősségteljes döntést kellett felbontania. Új élet kezdődik a számára, új alapokat kell lehelyeznie, de ez a teljes gyógyulás nélkül lehetetlen. Ráadásul fiát, akihez ragaszkodik hiszen édesapja, nem tudja elengedni, nem tudott még olyan kapcsolatot, köteléket kialakítani vele, amiben biztonságosan "közlekedik", amiben bűntudata nincs jelen. Tudom, Ön most nehéz helyzetben van, és a legjobbat szeretné, hiszen szereti őt. Ha felgyorsítja a folyamatokat, nem ad időt neki a feldolgozásra, nem őt fogja kapni, hanem egy illuziót fog építeni, ami könnyen romba dőlhet. Szívből kívánom, hogy sikerüljön mindkettőjüknek megtalálni a megfelelő tempót egymáshoz! Üdvözlettel, Jeges C. EleonóraKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz