Párkapcsolat,depresszió

A kérdés

Tisztelt doktor úr/nő! A nejemmel 21 éve vagyunk házasok,3 fiúgyermekünk van. A páromnak nagyon rossz gyermekkora volt(alkoholista apa,szellemi sérült anya,rossz körülmények,veszekedések,verekedések),15 éves volt amikor megismertük egymást.Egy éves kapcsolat után,nagy ellenállást letörve sikerült hozzánk költöznie. Én normál családi körülmények közt nevelkedtem. Valószínű,hogy ebben a kapcsolatban nagy szerepet kapott az elmenekülés is. Teherbe esett,megházasodtunk. Már a házasságunk elején jelentkeztek az első problémák. Minden kisebb vagy nagyobb problémát nehezen dolgoz fel,s azt sosem tudta velem megbeszélni. Elkezdett hazudozni, s "beszélgetős( a kapcsolat lényege a beszélgetés volt,néhány csókon kívül nem történt semmi)" viszonyokba menekült. Ezek a dolgok kiderültek,s nem merte őszintén felvállalni őket.Én egyre féltékenyebb lettem, s ez a hozzáállás még jobban elriasztotta az őszinte,nyílt beszélgetésektől. Ezek a viszonyok elmaradtak,de két év múlva újabb csapás ért. Valami oknál fogva ő állt elém, s elmondta,hogy van egy dolog ami nagyon bántja. A munkahelyén addig ostromolta az egyik főnöke,hogy lefeküdt vele. Megbocsájtottam neki, de a féltékenység még erőteljesebb alakot öltött. Figyeltem a telefonját,beszámoltattam az eltöltött időről.Minden egyes összezördülésünkkor a fejéhez vágtam ezeket,s szajkóztam,hogy biztos azért tette ezeket,mert nem szeret. Aztán ahogy múltak az évek,egyre kevesebbszer jött fel a téma,s egyre kevesebbet féltékenykedtem.Édesanyám halálos beteg lett, s ő is segített az ápolásában. Ő kísérte el a vizsgálatokra,ő intézte a háztartásuk ügyeit is. Sajnos nekem nem mondta el,hogy ez fizikailag és lelkileg egyaránt igen megviseli. Olyan barátságba került egy idősebb férfival,hogy ha problémája volt őt kereste.Ő meghallgatta.s tanácsokkal látta el. Nem egyszer elkaptam,hogy "másodlagos" telefonja van,amit dugdosott előlem,s csak erre a célra használt. Újabb féltékenységek,s újabb beszélgetős viszony egy tanfolyam keretében.Ezt megint megtudtam, s megbocsájtva,de féltékenyen folytattuk a kapcsolatunkat.A lelki barát felesége időközben a főnöke lett egy helyi sörözőben. Újra hozzáfordult,s ö lett a titkos támasza.Ha sértve érezte magát, elpanaszolta neki. Ez az ember mindent tudott a házasságunkról,problémáinkról. Ez így ment pár évig(én elkaptam,ő újra kezdte).Hogy tetézzük még a bajokat,kb 6 éve vettem észre,hogy nem úgy megy a szeretkezés,mint ahogy annak mennie kellene(cukorbeteg vagyok).Kb 3 éve eljött az az idő amikor már a gyógyszerek sem segítettek. Urulógustól urulógushoz jártam,de mivel nagyon nehéz anyagi körülmények között élünk(tengődünk),ami rengeteg ideget s veszekedést hozott,nem volt lehetőségem normális kivizsgálást,segítséget kiharcolni.Belenyugodtam a megváltoztathatatlanba.Egyre kevesebb próbálkozás,s egyre több panasz,hogy neki belül is kellene,mert igaz van orgazmusa,de korántsem olyan mint régen.Nekem ez nagyon rosszul esett,de mivel imádom a párom,egy ötlettől vezérelve felregisztráltam őt egy szextárskereső oldalra.Először hallani sem akart róla,de az én hosszas befolyásomra belement.Én úgy szerettem volna,hogy semmi személyes kapcsolat ne alakuljon ki,ezért kértem,hogy kéthavonta mindig más szimpatikus partnert keressen. Ő így nem tudja megtenni,ezért megkért,hogy legalább egy beszélgetős randi legyen előtte. Már ezt a randit is alig éltem túl,az órát lestem,hogy mikor érkezik a busz. Aztán megtörtént az esett is. Még nála volt,mikor felhívtam,s rossz szokásomhoz híven elkezdtem faggatni. Nem tudni mi okból,de megint elkezdett hazudozni,hogy neki nagyon jó volt,de a srác nem jutott el az orgazmusig,meg hogy egy kempingben béreltek bungallót.Ezután,mivel nekem nagyon fájt a dolog,megbeszéltük,hogy nem így oldjuk meg a problémát. Ő eldöntötte,hogy feláldozza magát a családjáért,s megelégszik azzal ami van.Ez egy darabig így is történt. Nagyon segítőkész volt a szexben,habár nagyon ritkán engedett magához közel, s akkor is nekem kellett egyedül megtennem mindent,hogy olyan állapotba kerüljön,hogy utánna már neki is legyen kedve az egészhez.Ez azt jelentette,hogy csókolgattam,izgattam, s ha okés volt,félóra után végre ő is besegített,ha nem,akkor én,megsértődve sokszor megjegyzéseket tettem,hogy persze mással igen. Ezek újabb veszekedéseket szültek. Próbáltunk segédeszközöket is egy alkalommal,ami szerintem nagyon bevált,de mivel ő a szexben nagyon régimódi,hiába éreztem,hogy sokkal jobb volt neki,többé nem akarta. A gyógyszerek mellett sajnos a péniszpumpa sem igazán segített.Mivel jó minőségűre nem volt pénzünk,a "kínai" meg nem ért semmit. Beletörődtem a sorsomba, s már az esti beszólások, ha nem sikerült a szex,elmaradtak. Időközben megint telefont a találtam nála,s benne üzeneteket,melyben az én hozzáállásomat ecsetelte. Állítólag velem,ha másnap megy valahova,szeretkeznie kell,meg hogy kevés amit addok neki.A lelki barát természetesen biztatta,hogy szerezze meg ezeket ott ahol megkapja. Újabb féltékenység,de nem vettem komolyan a dolgot. Az elmúlt hónapban már olyasmire adtam a fejem,amit szégyellek is,hogy a telefonján keresztül lehallgattam a környezetét.Időközben a párom munkahelyet váltott,egy másik söröző alkalmazottja lett. Az első"élmény" kb másfél hete ért,amikor is a lelki barát személyesen megjelent a kocsmába,majd a normál(mivel megint volt dugi is csak az ki volt kapcsolva) telegfonján felhívta, s elmondta,hogy mivel sokan voltak a kocsmában,személyesen nem tudta neki megmondani,hogy hiányzott,látni szerette volna, s hogy szereti. A párom a visszreakcióban semmi gyanúsatt nem mondott. Szó volt a következő hétről is,amiről a párom még nem tudott semmit mondani neki. Mivel nagyon gyanús volt ez a beszélgetés,próbáltam tisztázni a dolgokat. Felhívtam az úriembert,s kérdőre vontam. Ő kimagyarázta az egészet(s mivel volt már korábban is ilyen tisztázni valónk,mindig megnyugtatóan hatott rám is amit mondott,s ahogy mondta),elhitettem vele,hogy el is hiszem. A párom is tagadott mindent,neki senkihez semmi köze nincs,nem találkozgat senkivel. A második csapás az utána való héten következett. A munkahelyemen hallgattam a reggel készített felvételt,amiben a párom és a barát kinevetnek,a barát gúnyolja a betegségem,s ecsetelik,hogy de jól ki tudták beszélni magukat.Utánna egy kb 3 perces normál szex az autóban,majd tervek a további találkozásokhoz,s búcsú.Mit ne mondjak,földet fogtam.Természetesen ezt már nem tudták tagadni, de a barát kérte,hogy ne küldjem el a párom. Én azonnal elzavartam,de nem ment,csak sírt két napig,s igérte,hogy elmegy egy pszichológushoz,s hogy többé nem lesz ilyen.3 nap veszekedés után,végre a párom rászánta magát,hogy őszinte lesz. Elmondta,hogy kb fél éve tart a kapcsolat,3-4 szer szeretkeztek,s hogy ő kérte a férfit, hogy próbálják meg. Elege volt a féltékenységből,s az ötleteimből,szeret,s velem szeretne élni,de fél attól,hogy nem változik semmi. igaz,nincs hova mennie és nagyon nehéz lesz a megélhetés,de elmegy.igaz,nincs hova mennie és nagyon nehéz lesz a megélhetés,de elmegy.Azt az életet már nem akarja,ő többet nem akar megbántani,mert látja,hogy mennyire fáj ez nekem. Hosszas beszélgetés és ígérgetés után végül is megbocsájtottam,s megígértem,hogy nem leszek féltékeny,nem vágom a fejéhez a történteket, nem bántom(sajnos amikor ekkora fájdalmat okoz,néhány pofon is elcsattan,amúgy sohasem bántom,22 év alatt 3-szor fordult elő amit nagyon megbántam,de kaptam már én is tőle).Azt szeretném kérdezni van-e jövője a kapcsolatunknak,s szükséges-e ehhez valamelyikünknek egy komoly terápián átesnie. A válaszát köszönöm.