Párkapcsolat

A kérdés

Tisztelt doktornő! Hosszú leszek, írtam már egy másik psychológusnak nemrég, nem kaptam választ, remélem Öntől fogok. 35 éves vagyok Nyíregyháza melletti kis községben élek a 4 évek kisfiammal és férjemmel (43 éves, akit 14 éves koromban ismertem meg, azóta együtt vagyunk (18 éves koromtól együtt is lakunk). Én anyámtól leszakadtam úgymond akkor , neki csak az anyósom van, 1 éves korában meghalt az apja, anyja rokkant lett. Vele is élünk, de úgymond társasházszerűen, mi külön vagyunk teljesen, de át tudunk menni hozzá. Elég jól megvoltunk, voltak korábban is zördülések, de nem ilyen szörnyűek ,mint mostanában. Mikor megszületett a gyerkőc, olyan boldogok voltunk, akartunk rögtön másikat, de egyesekre hallgatva, hogy túl korai, nem lett. A kisfiunk szépen nőtt, eljött a nap, hogy kinőtte a kiságyat, vettünk neki nagyágyat, de a mi hálószobánkba nem fért, csak a pici ágy, úgyhogy áttettük a mellettünk levő szobába, persze próbáltuk kint altatni, de ha éjszaka észrevette, hogy nincs mellette senki, sírt, hogy aludjon vele ott valaki, hát ez egy egyszemélyes ágyban nem volt valami kényelmes, úgyhogy mondtam a férjemnek, altassa maga mellett a helyemen, én meg kint alszok akkor, abban az ágyban. Csakhogy ezután a gyerek, esténként ha felmentem (mert a férjem, csak este jött be, enni , fürödni és altatni Lacót, én akkor csináltam a házimunkát, meg kikapcsoltam (torna stb.), mert egész nap én voltam a gyerekkel, ő ment a dolgára) a gyerek kiküldött , hogy ő csak apával alszik, mehetek. Ez egy idő után nem volt olyan kellemes, meg persze az sem,hogy a férjem időnként odajött, 5 percre, aztán ment a helyére aludni. Mondtam, hogy ezért ne jöjjön ide, intézze el ahol akarja, meg én is. Ez 2 éve tart, azt még hozzá teszem,hogy előtte se volt fix munkahelye burkoló, kőműves, vállalkozó mellett dolgozott ha van kedve, ha nincs nem. Hát a gyerekszületés első éve után, csökkent a munka, jött a válság, ő kijelentette, hogy nem megy sehová, itthon szöszmöl, már 3. éve vagyunk anyósom kölcsönéből jan.tól-júliusig, akkor van egy kis bevétele dec-ig. Mindennap mondom neki ,hogy nem jó ez így, változtasson, de ő nem akar, nem fog. Sikerült teljesen elhidegülnünk is egymástól, és úgy érzem ő csak magának él, ahogy neki tetszik, nem fogja fel ,hogy van családja. Ezen tudom, hogy változtatni nem tudok, se szép szóval, se csúnyán, vagy elfogadom, vagy cuccolok. (mert ő ezt mondja, old meg ahogy akarod, ha nem tetszik takarodj!)persze utána állítja, hogy ő ezt nem mondta, és hogy szeret…)De nem szeretnék menni anyámhoz, máshová meg nem tudok a fiammal, albérletet nem tudok fizetni, stb. Pedig szerettem volna egy testvért a kisfiamnak, mert nagyon sokat unatkozik, mondja, hogy ki játszik velem? de ilyen kapcsolatra lehet vállalni, kérdezem? a környezetemben mindenki lebeszél, hogy így nehogy bevállaljam. És még ott van anyám, aki szintén egyedül van, mert 5 éves koromban elváltak (van egy tesóm is, akivel szintén csak felszínes a kapcsolatunk, Miskolcon élnek, ritkán jönnek) és úgy rácuppant az unokára, hogy egyre többször mondja,hogy Lacó aludjon ott, ő viszi reggel az oviba, megy is érte (mert most nov. óta itthon van műtötték a lábát, még1 éve van a nyugdíjig), ha elmegyünk este a gyerekért, persze Lacó nem akar jönni, hogy ott marad, anyám mindent megtesz neki, hát így hazajönni nincs is minek.(ott vele alszik, mondom neki ha ott maradok aludjon velem, akkor is mamával akar). Ha itt van a gyerek, még el is vagyunk, együtt reggelizünk, vacsizunk, de ha nincs itt Lacó, 2 külön ember vagyunk, van hogy a párom se próbálkozik, de ha igen, akkor sem mindig sikerül normál ember módjára megbeszélni a dolgokat, mert mindig oda jutunk, hogy nincs elég pénz, ő meg nem megy utána. Én is egy munkanélkülis tanfolyamra járok a gyes után, nem találtam munkahelyet, itt Szabolcsban rettentő nehéz, bár én dolgoznék , nem úgy mint ő. Én reakcióm: nem megyek anyámhoz, így Lacó 2-3 nap után hazajön, hogy hiányzunk neki, és anyám rettentőn ki van rám, hogy én fogom fel helytelenül. Én megértem, hogy neki is kell az unoka, kell valaki, mert senkije sincs, de ő teszi helyesen, hogy elveszi tőlünk, vagy én menjek orvoshoz???? hogy megőrülök, úgy hiányzik a gyerekem! ja és ha mondom neki, hogy ezek után kimegyek külföldre dolgozni és akkor nevelje fel ő, akkor még nekem áll, hogy ez a dolgok elől menekülés, oldjam meg a problémát, amit ő generál! A válás után mi is nagyanyámékhoz költöztünk, de minket mama sosem akart kisajátítani, segített anyámnak mindenben, de sosem éreztem , hogy őt jobban szeretném , mint anyám. ha mondom neki, hogy a gyerek nem aludhat ott, azt mondja, majd a gyerek eldönti, erre én: én vagyok az anyja, majd én döntök, nem így kéne????? szóval , ma este is úgy érzem, holnap nem is jövök haza, minek? a férjemmel se vagyunk sehogy(neki ott van anyuka), a gyereket anyám akarja lenyúlni, én meg mehetek amerre akarok, vagy orvoshoz forduljak???? volt ez rosszabb is, de utána olvastam, hogy minden oka a szeretethiány, hát ez az, hogy nem tudom szeretni a férjem, de valószínű 2 napnál többet meg nem bírnék ki nélküle ennyi év után. az is igaz, hogy másik férfiben sem igazán gondolkozom, mert amennyire ő kihasznál, nem tudom elhinném e másik férfinak, hogy szeret és értem él, nekem akar örömet okozni???? van ilyen? ha tud segítsen, legalább az anyámnak tudjak mit mondani, mit mond a szakember, ő csinálja rosszul vagy én? a férjemmel kapcsolatban meg irtó nagy dilemmában vagyok, írtam szeretnék szülni, kimegyek az időből , ha másnak szülök, a gyereket teszem tönkre, én tudom milyen elvált szülők gyereke lenni, ráadásul rettentő apás is. nem tudom eldönteni vállaljak –e még egyet vele (ő azt mondja szeret, nem változik, én változtam, mert régen szerettem, ha nem volt pénze is (hát már nem vagyok szerelmes bele az igaz, annyiszor megbántott), vagy költözzek el tőle.. és hátha találok egy másik embert akivel boldogan élnénk…. (mert nem mindegy???, de ha lenne még egy hátha jobban lennénk, lacó hátha kinn aludna a testvérével, én meg újra vele, de még akkor is ott lenne a sok probléma…) (a gyerekről még annyit, nagyon szép , okos, és minden percben kihasználja, hogy mindenki csak neki akar jót, érzi , hogy mindenki őt isteníti, miatta is nagyon sokat veszekszünk, mert én próbálnám szigorúbban nevelni, a férjem meg első sírás után azonnal megteszi neki amit kér. pl. ha este fél 10-kor még mesét akar nézni, én nem engedném, de a férjem igen, úgyhogy fél 11-kor kapcsoljuk ki a tv-t és még akkor is játszana, vagy ha nem engedem egyem jégkrémet, mert így is meg van fázva, akkor beszalad vele anyósomnál és adnak neki, stb. ezt már nem is részletezem, hogy ebből is mennyi konfliktus van, irtó hisztis, akaratos, makacs még hozzá.(én első perctől úgy szeretem, hogy tudom, hogy ki fog repülni, családja lesz, tanulnia kell, a férjem és anyósom viszont majomszeretettel, határok nélkül , mindent szabad, csak a szeretet számít, anyám meg szintén imádja!) (ha nagy lesz a fiam mit mondok neki? miatta mentünk tönkre, ő meg engem fog okolni, hogy otthagytam az apját … hát válaszát előre is köszönöm Tisztelettel: Sz. Anikó /egyébként a szülés után nem volt tejem, és nagyon hibáztattam magam, hogy nem tudom táplálni a fiam, persze a nagymamák és apja is felváltva etették, hogy ők is hagy etessék, már akkor teljesen ki akartak zárni a gyerekből, emlékszem 3 hónaposan a védőnőnek mondtam, hogy megyek dolgozni valahová, mert amíg főzök , mosogatok, mindig más van vele, én meg csináljam amit kell. nagyon depressziós voltam. /