Most hogyan tovább?

A kérdés

Kedves szakértő, párommal 7 éve vagyunk együtt, bonyolult szakaszokon, problémákon vagyon túl, mondjuk, hogy nem volt mindig a legkiegyensúlyozottabb párkapcsolat, most sem az. De nagyon szeretjük egymást, mindig próbáljuk megbeszélni a gondokat, túllépünk rajtuk. Nem is ez kérdésem, megkeresésem tárgya. Lényeg az, hogy a páromnak lassan fél éve nem volt már stabil munkahelye, az elsőről szabad akaratából jött el, rosszak voltak a körülmények stb (abszolút támogattam), a következő egy külföldi állás volt, akkor 4 hónapig távol volt és a végén történt egy balesete is amibe majdnem belehalt. Szerencsésen megúszta, egyedül a külföldi gyógyászati ellátás anyagi része maradt fenn, ami hát enyhén szólva nem kevés összeg. Ez után jött a kritikus 5-6 hónap. Kibírhatatlan depresszió, állandó szomorúság, elkeseredettség. Tartozásaink csak nőttek, hiába adta be már szinte bárhová az önéletrajzát, ha néha be is hívták egy interjúra, nem jött össze. Ez után persze jött az újabb összeomlás.Már ha értesítették... Végül kb 2 hónapja megkapta azt az állást amire mindennél jobban vágyott. Egy multicégnél, remek fizetés, kitűnő munkakörülmények, juttatások stb. Mondanom sem kell mennyire megkönnyebbültünk, már az első fizetés meg is volt és azzal is előrébb jutottunk valamivel a tartozásink ügyében. Csakhogy a minap egyszer csak hazaküldték. A műszakja közepén, különösebb ok nélkül, egyszerűen próbaidő alatt azonnali hatállyal elbocsájtották. Teljesen összeomlott. És én is. Ez a munka tényleg nem az ő világa volt, nem volt neki való, de tudom, hogy mennyire akarta, hogy mennyire igyekezett túl lépni saját korlátain, csak azért, hogy végre normális életünk legyen, hogy megszabaduljunk az adósságoktól és magunkkal foglalkozzunk (25 évesek vagyunk). Még sosem voltunk sehol nyaralni, nincsenek saját dolgaink a laptopokon és ruhákon kívül, albérletben lakunk, nincs autónk, úgy élünk mint a diákok. A szüleink több 100 km-re vannak innen, és anyagilag egyébként sem tudnak segíteni. A párom teljesen magába zuhant, egyszerűen nem mit tegyen, hogyan tovább, hol próbálkozzon. És őszintén szólva én már nem tudom meddig bírom szóbeli támogatással... Mindent megteszek, mellette állok bármilyen döntést hozzon is, de az elmúlt időben már nagyon meggyengültem. Kérem adjon tanácsot, hogyan segítsek rajta és magamon? Honnan vegyek még több erőt, összeszedettséget amikor már alig bírom tartani magam?