A kérdés
Jó napot kívánok! 26 éves nő vagyok. Nem vagyok bulimiás, anorexiás, sem túlsúlyos, csak nem birok normálisan étkezni, mint a többi ember. Mások előtt (családot is beleértve) nem szeretek enni, mert félek a megvetéstől. Sokszor tör rám falási roham, szinte minden nap, ezt nyilván úgy intézem, hogy senki ne lásson. Párszor fordult csak elő, hogy meghánytattam magam, mert NAGYON bűntudatom volt fogyókúra alatt. Főképp azért zabálok hogy ,,legyen valami jó a napomban". Ha nagy nehezen neki állok fogyókúrázni, sikerrel járok, aztán újra megengedem magamnak azokat az ételeket és mennyiségeket amiket a diéta előtt, és természetesen gyorsan újra meghízom. (ezek 10 kg-os ingadozások kb.) Jártam egy ideig pszichológushoz, de nem segített sajnos. Képtelen vagyok uralni az evési rohamokat és félek minden étkezés előtt, hogy mi lesz a vége, és megint bűntudatom lesz, mert túl ettem magam. Hogyan tudom elérni, hogy az evés nekem se legyen ,,mumus" hanem egy természetes folyamat?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Levelét olvasva érzékelem, hogy mennyi energiáját leköti a probléma és nagy valószínűséggel nem is tegnap kezdődött, hanem már hosszabb ideje fenn áll. Az írásából az tűnik ki, hogy valamelyest tudja kontrollálni az evést, vannak sikeres időszakai, ritkán hánytatja magát, ugyanakkor mégsem tudja végleg megoldani a problémát. Sajnálom, hogy a választott pszichológussal nem tudott eredményeket elérni, azt gondolom, hogy adhatna még egy másik esélyt is a segítségkérésnek, hiszen nagyon sok jó szakember dolgozik, sok módszert használva. Jó lenne, ha megtalálná azt az embert, akinek a hozzá állása a munkamódszere közel van az Önéhez. Levelében nagyon keveset ír arról, hogy mik voltak az előzmények, de említve a családot, gondolhatok arra is, hogy esetleg valami már gyerekkorban elakadt és ha azt összeköti a mostani énjével, helyet talál neki a mostani életében,akkor talán nem kell majd ilyen tüneteket felsorakoztatnia. Elhangzott egy-egy fél mondat arra tekintve, hogy üres az élete, nincsenek tervei, céljai, csak a hedonista tartalmak tudnak örömet szerezni. Amikor pedig azok legalább egy picit enyhítenének az üresség érzetén, akkor letiltja őket és mindenféle bonyodalmakat sző köréjük. Kérdezte mit lehetne tenni? Az első és legfontosabb, elfogadni mostani megküzdési stratégiáit. Persze jobb lenne, ha tudna rendesen étkezni, határokat szabni, viszont ha titkosan cselekszik, ha az étkezések után bünteti önmagát, az nem fog enyhülést hozni, sőt!Ha kiindul abból, hogy most éppen milyen fejlődési szinten tart és ezt megpróbálja ahelyett, hogy megszabadulna tőle megérteni, máris csökken a feszültsége. Második lépésként pedig kereshetne olyan tartalmakat az életben melyek kielégítik, örömmel töltik el, fejlődési terepet nyújtanak és akkor már lesz választási lehetősége. Egy rosszul megélt nap után dönthet úgy is hogy kieszi a hűtőszekrényt, de úgy is, hogy a feszültségét pl. kötéssel, barátkozással, írással...vezeti le. Ehhez persze fontos tudatosan élni, hogy mikor kezdődik el a feszültség, mi váltja ki, meddig tart stb. A harmadik szinten elgondolkodhat azon is, hogy mit jelentek az Ön életében a többiek,hogyan tudják ők Önt megvetni, lekicsinyíteni, mitől van nekik ekkora szerepük? Hiszen ha folyamatos félelemben él az elutasítástól és megvetéstől, akkor ennek a feszültségével is nap mint nap meg kell birkóznia. Egyszóval segít a feltárás, a tudatosítás és a választási lehetőségek kialakítása. Sok sikert kívánok ! Üdvözlettel Balázs Nelli
