A kérdés
Tisztelt Doktornő/Úr! Kérdésem huszonéves lányommal kapcsolatos. Intelligens, tanult, jóra való. Egy férfi hónapok óta megkeresi, aki tudva való, hogy titkos viszony kialakítására kényszeríti, mivel nős. Közölte, hogy nem is lenne hajlandó elválni sem, neki így kényelmes az élete, kis gyermekét neveli. A házassága mennyire megromlott, vagy sem, nem tudni, azt mondja, hogy igen, de a hazugság nincs kizárva. A lányom elutasította őt, meg is kérte ne keresse semmilyen formában. De hiába, szép szavakkal, manipulálva próbálja megkaparintani őt és elérni célját. Félő, hogy a lányom végül belemegy, mert szórakozást, szabadságot ígérve, és ellenünk hangolva hitegeti. Nem szórakozott eleget és most csábító számára ez a lehetőség. Próbáltam jó szóval, érvekkel visszatartani, de a a férfi szavai lehet, hogy erősebben hatnak rá. Féltem, hogy naivitása, tapasztalatlansága miatt áldozatul esne. A férfivel beszéltem a lányom tudtával, de nem tágít. Fenyegessem meg, vagy ne szóljak bele tovább?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, mélyen elgondolkodtatott, hogy Ön ilyen mélységében ismeri a lánya párkapcsolati életét (vagy annak hiányát). Nagyon szoros kapcsolatban lehetnek, én azt hiszem - óvatosan szeretnék fogalmazni, hogy meg ne bántsam - talán túl szoros kapcsolatban is. Nem tudom, mit jelent ez az "ellenünk hangolva", azaz hogy kit fed a többesszám. Ha Önt és a lánya édesapját, vagy más családtagokat, akkor - elfogadva, hogy esetleg tényleg nem érdemes ennek a férfinak a közeledését elfogadni, ezt nem tudhatom megítélni - óvatosan megjegyezném, hogy egy huszonéves lány esetében már elég természetes lehet, hogy függetlenül, a szülei véleményét talán meghallgatva, de a saját vágyai és érzelmei, véleménye és gondolatai mentén cselekedjen. Esetleg akkor is, ha a szülei ezzel nem értenek egyet. Szülőként nagyon nehéz elfogadni, ha a "gyermek" már nem gyermek, és a saját útját járja, járná, és már nem tudjuk megvédeni, minden lépését őrizni, vigyázni, ahogy tettük akkor, amikor még picike volt. Amikor még kicsi volt a lánya, talán nem is gondolta, hogy ugyanannyira (csak éppen más tartalommal) félteni fogja, amikor majd már felnőtt lesz. Igazi együttérzéssel mondom, hogy a szülői erőfeszítésekhez az is hozzátartozik, amit Ön is felvet, hogy hátralép, és engedi, hogy a lánya döntsön, bízva abban, hogy több mint 20 év szülői útmutatás és irányítás már eléggé felvértezi őt arra, hogy jól döntsön - vagy pedig hogy kibírja, és kijavítsa, ha esetleg kedvezőtlennek bizonyul utóbb, ami mellett határozott. Vagyis én arra hajlanék, hogy ne szóljon bele tovább ebbe a dologba. De előtte esetleg kérdezze meg a lányát, hogy olyan mérvű-e és jellegű-e a férfi közeledése, ami - jogi értelemben - zaklatásnak tekinthető. Ha nem erről van szó, akkor a dologban a lánya, és csak a lánya "illetékes". Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz