Mit tegyek

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró! Rövidke levele nagyon kevés információval szolgál. Bizonyosan csak az derül ki belőle, hogy ön szenved, segítségre szorul, mert a mostani élethelyzetét nehezen éli meg. A szakítás egészséges érzelmű emberek számára fájdalmas dolog, még a menthetetlenül elromlott kapcsolatok esetében is megviseli az érintetteket. Az elválás még nehezebb, ha nincs mód őszintén megbeszélni, tisztázni az érzelmeket, a háttérben meghúzódó okokat. A volt párja általános (valószínűleg nem valós) vádja a becsapásról ráadásul önre próbálja terhelni a felelősséget. Ne gyötörje magát e miatt, ha ön lenne a vétkes, azt konkrétan a fejére olvasták volna. A kisfia viselkedését szinte bizonyosan tévesen érzékeli. A két éves gyermek még csak az éntudat kialakulásánál tart a fejlődésben, a felnőttek érzelmi élete még túl bonyolult, érthetetlen számára. Persze hiányozhat neki a pót apu, de ez semmiképpen nem mutatkozhat abban, hogy "elzárkózik" az édesanyjától, a gyerekek ebben a korban még nem tudnak okolni, hibáztatni másokat. Ő valószínűleg csak azt érzékeli, hogy az anyu viselkedése megváltozott, bánatos, szomorú. Törődjön többet a kicsivel, tevékenykedjenek sokat együtt, szeretgessék egymást, ez mindkettőjüknek jót fog tenni. Végül a kért tanács: ossza meg érzéseit, gondolatait a családtagjaival, barátaival, valamint a "feldolgozás" érdekében minél hamarabb vegye igénybe szakember segítségét. Javaslom, hogy keressen fel a lakókörnyezetében egy pszichológust. Szebb, boldogabb napokat kívánok önnek! Üdvözlettel: Bagó György Pszichológus, Klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus