Mi a teendő?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, a leveléből nem derül ki, hogy ez a helyzet különbözik-e attól, amit a férje korábbi "titkos kalandjai" idején átélt. Azért tettem idézőjelbe a kifejezést, mert hát annyira nem lehettek titkosak, ha Ön tudott róluk, vagy legalábbis némelyikről. Vagyis amit nem értek, pedig lényeges volna az Ön szempontjából, hogy ez most miért annyira nehezen bírható, ha egyszer volt már hasonló helyzetben. Miben más ez? Vagy nem is más, mert minden hasonló helyzetben elgondolkodott ugyanezeken, hogy keresse-e meg a másik asszonyt, vagy annak párját, stb? Azon gondolkodtam el, hogy az elmúlt hosszú évtizedekben lehetett Önök között valamilyen - hallgatólagos - megállapodás, hogy a férjének lehetnek titkos kapcsolatai, és Ön ezeket valahogy kibírja, elnézi. És azt hiszem, most is azon volna jó elgondolkodnia, hogy amiért kibírta az ilyen helyzeteket, nem vált el, nem hagyta el a férjét, az most is érvényes-e még? Ha igen, akkor talán pont ugyanazt kell tennie, mint eddig, a hasonló helyzetekben. Mi volt ez? Kivárt, engedte, hogy az idő megoldja a problémát? Ha viszont ez a mostani helyzet bármiért különbözik a korábbiaktól, akkor nem lehet ugyanaz a megoldás sem, azt hiszem. Attól, hogy ezt korábban elnézte, most nem muszáj. Fontos tudatosítania magában, hogy PONTOSAN mi bántja. Ha a férje hazudozásából és tagadásából az, hogy nem őszinte Önnel, azaz megsérült Önök között a bizalom, ezért nem érdemes az élettársat felkeresni, az a bizalmat nem fogja visszaállítani. Valahogy van egy olyan érzésem (nem biztos, hogy igazam van), hogy a helyzetet csak elmérgesíti, ha nyomoz, mert ez a férjét nem fogja érzelmileg Ön felé fordítani, sőt talán még több feszültséget és konfliktust szül. A véleményem az, hogy magában kéne eldöntenie, hogy mit tud elfogadni, és mit nem, hogy ki tud-e tartani a kapcsolatuk mellett, ha a férje így folytatja, vagy sem, és ezeket volna jó a férjének elmondani. Csak remélni lehet, hogy a férje valahogy együttműködővé, őszintébbé válik, de ez az ő akaratán múlik. Ha nem együttműködő, akkor Önnek egyedül kell eldöntenie, hogy őszintén beszél a férjével a SAJÁT érzéseiről, és kivárja a férje érzelmi visszafordulását (ahogy gondolom eddig tette), hogy nyomoz, és szembesíti a résztvevőket a részletekkel (ahogy Önben felmerült, de ez nagyon kockázatos, szerintem, viszont nem látom, milyen eredmény várható tőle, járhatna-e a nyugalom visszatértével). Persze a kapcsolat esetleges felbontásához, azaz a váláshoz az Ön akarata is elegendő volna, nem kell hozzá a férje együttműködése, ezt is meglépheti, de a levele alapján az érzésem az, hogy Ön nem ezt akarja. Üdvözlettel: Biró Eszter