A kérdés
Kedves pszichologus! Vegre raszantam magam, hogy irjak..szeretnem megtudni, mi a problemam, es hogy tudnam kezelni! 23 eves lany vagyok, 157 cm es kb 49-50 kg, de voltam ennel joval kevesebb is.. Mindig is sportos voltam es talan mar egyetem elott is picit zavart a kulsom.. allandoan futottam, de utana rendesen ettem, mert megerdemeltem. Aztan elkerultem az egyetemre es rajottem, hogy lehet szamolgatni a kcal-kat es ugyanugy heti 7napot edzettem es odafigyeltem az etelre majd elindultam a lejton es 41.5 kg is voltam. A menzeszem kimaradt, de tetszett hogy nem er ossze a combom.Nem ertettem szuleimnek mi a problemaja az alakommal, de muszaj volt ennem es mostanaban ismet 49-50 vagyok, de probalok keveset enni, es van hogy egy nap ketszer eszem de akkor akar egy oran at, a vegen mar nem is vagyok ehes csak meg egy kis ez-az .. annyiszor keltem mar fel, hogy mostantol rendszert viszek bele, de mindig megbukom. Ha1nap nem sptolok rosszul erzem magam. Es sokat gondolkodom az evesen :(A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Jó,hogy rászánta magát az írásra és foglalkozik a problémájával. A leírtak alapján túlzott figyelmet kap a külső, a kilók és az ehhez kapcsolódó étkezés és testedzés. Az nagyon jó, ha számít Önnek, hogy mennyire egészséges, hogyan néz ki, van-e mozgás az életében, odafigyel a bevitt kalóriákra és még arra is, hogy milyen ritmusban érdemes enni. Ha ez nem lenne túlzott és mindent felülíró, akkor azt tudnánk mondani, hogy tudatos életszemléletről, egészséges életmódról van szó. Az Ön esetében úgy érzem, hogy a hangsúlyok nagyobbak és a sok számolgatás, figyelés már a spontaneitás és kiegyensúlyozottság rovására megy. Ugyanakkor az viszont nagy eredmény, hogy meg tudta némileg állítani a folyamatot és most jobban figyel a rendszeres étkezésre. Elmondásából következtetve nem gondolom, hogy baj van Önnel, olyan jellegű, amivel sürgősen kéne kezdeni valamit, viszont ha jól hallom nincs nagyon választási lehetősége azt illetően, hogy elengedetten eszik, sportol-e vagy sem. Tudjuk, hogy a szabad lét egyik alapfeltétele a választási lehetőségek megléte, ami az Ön esetében az lenne, hogyha valamit nagyon megkíván, akkor megeszi, ha nincs kedve egy ideig sportolni, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül megteheti azt, hogy akár több napig nem megy el, anélkül, hogy naponta többször mérlegre állna, mert tudja, hogy fontos az egészség és a külső, de nem annak az árán, hogy folyamatos nyomás, stressz alatt tartsa magát. Ha úgy dönt, hogy mégis kér segítséget, amit tudok is javasolni, akkor érdemes olyan szakembert keresni, aki kifejezetten az étkezészavarokkal dolgozik. A segítség úgy lenne hasznos és fontos, hogy kapna egy átfogóbb képet arról hogy hogyan is él,mi az ami hiányzik, milyen céljai vannak és több olyan terület is megjelenne az életében, ami nemcsak az evés-nem evés témát ölelné fel. Az Ön helyében nem próbálkoznék csak egyedül, mert amint írta is, sokszor visszaesik és ez nagyon frusztráló, másrészt pedig az evészavarok tünetei egy komplexebb elcsúszásnak az öntisztelet terén. Ha dolgozik a saját önelfogadásán és tiszteletén, annak hosszútávon is jótékony hatási lesznek. Csak biztatni tudom, hogy minél előbb oldja meg problémáit , akár segítséggel is. Üdvözlettel Balázs Nelli
