A kérdés
A kislányom 3,5 éves, óvodás, nagyon aktív, értelmes, sokat foglalkoztam, foglalkozom vele. Nagyon "anyás" volt, de mindig velem volt ugyanis a férjem dolgozott, a nagyszülők távol vannak. Mostanában kb. 2 hónapja elkezdte nekem mondani, hogy rossz vagy, ne érj hozzám, zavarsz, rossz kutya vagy, nem kellesz csak apa kell, csak apuci (teszem hozzá, hogy férjem sokat a nevelésében nem vett részt). És nem akar puszit adni sem. Ha az apjával van, akkor utána még jobban elutasít. Az anyósom sajnos nagyon sookat manipulálja a férjem és a kislányom is - apának is ez volt a kedvenc játéka, apa is ezt szerette. Ha beteg a kislányunk és persze vonul a családom, akkor anyósom jaj az apa is nagyon beteg, ha néha elköhinti magát (én meg ott vagyok 40C-os lázzal, ó anyának semmi baja) stb. Ha velem van és utána együtt vagyunk a férjemmel, akkor ilyen jeleneteket az apja "ellen" nem csinál. Hogy kezeljem ezeket a helyzeteket, önállósodik a kislányom vagy ahohy érzem befolyásolják. Köszönöm, MáriaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Mária! Leválásról szó sincs , egy három és fél éves gyerek általában örül ha meglátja az édesanyját óvoda után .Tény, hogy ebben időszakban 3 és 6 éves kor között időszakosan inkább kezdenek apásabbak lenni. Ebben az időszakban előfordulhat, hogy ő akar apa felesége lenni. Ez egy teljesen normális lelki folyamat. Ugyanakkor az anyósa mondatai biztos nem tesznek jót a kislánynak. Ugyanis úgy tűnik Ön ellen hangolja ha lányát, ha apa beteg az tragédia, ha anya az mellékes. Nem tudom milyen gyakran találkozik a lánya az anyósával. Amennyiben gyakori a távolság ellenére lehet ezt kéne csökkenteni. Ezt anyós valószínűleg zokon fogja venni. Az is előfordulhat, hogy az óvodában valamelyik gyerektől hallott valamit . Először a férjével tisztázza, hogy Ő hogyan látja kislány viselkedését. Esetleg mit mond neki, ami Ön felé ezt kiválthatja. Ha nem változna helyzet , akkor javaslom a családterápiát. Itt rendszerszinten segítünk a problémán, nincsen egy vétkes , hanem a családon belül a család aktív közreműködésével hozzuk létre a változást. Üdvözlettel: Boros Dóra