A kérdés
Üdvözlöm! Azzal a problémával fodulok önhöz,hogy a közel 3éves kisfiam mióta leszokott a pelusról visszatartja a székletét.Pár alkalommal kakált bilibe,de több mint fél éve visszatartja és szinte csak kúppal kakál.Fel alá járkál annyira szorongatja.Olvastam,hogy lelki oka is lehet.(Külön mentünk az apukájával)A tanácsát szeretném kérni,mit tegyek?Válaszát előre is köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya ! Nagyon gyakori problémáról van szó, főleg kisgyerekeknél, habár előfordul nagyobb gyerekeknél is. A kisgyerekek bélműködésének szabályozása szimbolikusan az önállóság, szabadság megszerzéséről szól. Ez az ajándék ( kaki ) az egyik kellemes meglepetés, amit odaajándékoznak a szülőknek. Gondoljunk csak vissza mennyire örül minden szülő eme első produktumnak. Viszont ha ez az „ajándékozásos” folyamat bármilyen módon sürgetve, kontrollálva van, akkor sokszor jelentkezik az ellenállás.Van, hogy a gyerekek megijednek saját székletüktől. A gyerekek nagyon sokszor kiszolgáltatottak és ritkán hozhatnak döntéseket, mi felnőttek mondjuk meg hova, mikor, kivel, meddig, milyen feltételek mellett mehetnek, csinálhatnak valamit vagy élhetnek. A széklet és vizelet ürítése és visszatartása pedig egy olyan terület, ahol a gyerek az úr, ő dönt arról, hogy hogyan fog pisilni és kakilni a kontrollt visszaszerezni. Tapasztalatom az, hogy főleg azok a gyerekek választják ezt a fajta tünetképződést, ahol eleve volt valamilyen székletürítéssel kapcsolatos rendellenesség ( túl kemény széklet,ritkább székletürítés és persze mind ezek jelen voltak már babakorban is ). A szülők sokszor stresszelnek e téma körül, mert veszélyesnek, fájdalmasnak, szégyenletesnek, macerásnak...ítélik meg. Ezek után már csak elég valamilyen trauma, rossz kezelési mód és máris elhatalmasodott a székletürítési probléma. Ami még tovább fajulhat mindenféle kúpokkal, kórházba való járással, beöntésekkel , fenyegetésekkel...Ez olyan tünet, ami felett a felnőtt nem hunyhat szemet, mindenképpen foglalkoztat mindenkit a családban és meddigre észbe kapnának már majdnem csak erről szól a gyerekkel való kapcsolat. Mit lehet ilyenkor tenni ? Mindenképpen a tünetről áttérni a kiváltó tényezők feltárására és azok szakszerű kezelésére ( megnézni a bilire való ültetés folyamatát, a válással kapcsolatos problémákat...). Megnézni az anya-gyerek kapcsolat elakadásait, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen problémával küszködő gyerekekben sok az elfojtott harag. Ezt jó kijátszatni bábozással, rajzolással és ami nagyon jó foglalkozásnak bizonyul, az az agyagozás. Kreatív hobbi boltokban lehet kapni 1-2 kg tömbben agyagot és az azzal való foglalatosság sokban oldja mint a feszültséget, úgy a félelmet és undort is. Ha a tünetek kevés felhajtással történő kezelése nem hoz eredményt és a művészeti tevékenységek sem segítenek, mindenképpen érdemes felkeresni olyan pszichológust, aki járatos a témában, mert a széklet visszatartási játszmák nagyon el tudnak durvulni, ami aztán már tényleg egészségügyi kockázattal is járhat. Érdemes Önnek is átgondolni, hogy mennyire volt kontrollált a gyerekkora, a bilire való szoktatása és azt is, hogy a mostani kontrolláltság miben nyilvánul meg? Sok sikert kívánok a feltáráshoz és a rendezéshez egyaránt. Üdvözlettel Balázs Nelli