A kérdés
Tanácsot szeretnék kérni Öntöl. Van egy 36 éves mentálisan beteg, válófélben lévő lányom, akivel 2 éve önhibájából nem lehet kapcsolatot teremteni. Sikerült 2 hónapja rávenni, hogy heti rendszerességgel járjon el pszychológushoz, amit finanszírozok. A lányom kinyomja a telefont, 2 hete is smsben elhordott mindennek, (bolond, beteg, nem áll szóba velem, stb. ) Úgy érzem, csak addig voltam jó, amíg lakást vettem, most kifizettem a férjét, ( természetesen önzetlenül tettem, de meg sem köszönte a lányom) hogy a lányom visszamehessen a lakásába ( melyet ott hagyott egy férfi miatt, de neki sem kellett a viselkedése miatt), mert most egy cigány fiúnál lakik albérletbe. Szeretem a lányomat, s örlődök, hogy nem áll velem szóba, engem büntet a hibáiért és hogy nem engedem, hogy eladja a lakást, (amiért én dolgoztam meg, illetve családi örökség), mert eljátszaná kaparós sorsjegyen. Lesz a születésnapja, ezek után felhívjam, felköszöntsem, egyáltalán mit tegyek? Üdvözlettel GabiA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Gabi! Két különböző irányban is elindulhatunk: 1. Az Ön és a lánya kapcsolatának javítása 2. Az Ön rossz érzésének is csökkentése Amennyiben előbbi, úgy ha a lánya is nyitott a probléma megoldására, úgy ha szakember felkeresése mellet döntenek, célszerű lenne ketten menniük. Ha viszont előbbi, és szintén szakember mellett dönt, akkor azon dolgozhat, hogy hogyan zavarja kevésbé a lánya viselkedése és hogy tudja őt megfelelően kezelni. Az, hogy a lánya mentális beteg, elég tág fogalom, ha olyan diagnosztizált problémája van, ami nehezíti a kettejűk kapcsolatát (pl. valamilyen személyiségzavar) az más megvilágításba helyezi a problémát. Ha a lánya rátanult arra a módszerre, hogy "anyuval nem kell szépen viselkedni, bármikor meglehet fejni, és megkapom, amit akarok", akkor nem valószínű, hogy magától változni fog a helyzet. 36 évesen már nem biztos, hogy Önnek kell felelősséget vállalnia a lánya életéért. Pálffy Patrik