Kapcsolattartás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Gabi, megértem, mennyire nehéz helyzetben van, milyen fájdalmas lehet megélni azt, ahogyan a lánya viselkedik Önnnel. Azt írja, a lánya mentálisan beteg. Ezzel a ténnyel anyaként fájdalmas lehet szembenézni és elfogadni ezt, mindennap megélni, hogy nem számíthat a figyelmére, a jelenlétére a hétköznapi dolgokban. Hogy nem tudja megosztani vele vágyait és félelmeit, a hétköznapi történéseket, legyenek azok vidámak vagy fájdalmasak. Nagy gesztus volt az Ön részéről, hogy segítette lányát, ahogy tudta, lakást vett neki, anyagi és lelki nehézségei esetén támogatta őt. Ha jól olvasom ki a sorai közül, a lányának nincs Önön, az anyján kívül senkije, akire számíthat. Kudarcot vallott a házassága, nem élheti azt az életet, amelyre lelke mélyén biztosan vágyik, hiszen korlátozott ebben. Nem ír arról, hogy milyen mentális betegsége van a lányának, mennyire tud gondoskodni önmagáról. Arról ír, hogy függősége van, így teljes mértékben érthető, hogy Ön próbál vigyázni a közös vagyonukra, nem hagyja, hogy az ingatlan, amelyért megdolgozott, a véletlen műve folytán elillanjon. Fontos tudnia, hogy a lányának még így is, hogy most elutasítja Önt, minden bizonnyal szüksége van az Ön elfogadására. Mindketten nehéz helyzetben vannak, a lánya számára is kilátástalan lehet a jövő, a lelki nehézségek, valószínűleg nem érti, nincs magyarázata arra, miért történnek vele úgy a dolgok, ahogy történnek, elkeseredett, magányos és tele van a szíve haraggal. Nem tudom, milyen előzményei voltak az Önök kapcsolatának, korábban milyen volt a viszonyuk, milyen volt a lánya kisgyerekként, Ön milyen anyukája tudott neki lenni. De nehéz helyzetben, amikor minden kilátástalannak tűnik, a személy sok esetben azt a másikat bántja, aki legközelebb áll hozzá. Ez is egyfajta kapcsolódási mód, ez is lehet egy olyan mintázat, melyből muníciót tud meríteni ahhoz, hogy könnyebben megélje a hétköznapokat. Remélem, lesz alkalmuk leülni és beszélgetni. A legtöbb, amit tehet az, hogy kifejezi feléje szeretetét, kimondja, hogy számíthat a támogatására és az elfogadására. Mondom ezt úgy, hogy tudom, hogy egyelőre csekély viszonzás reményében teszi Ön mindezt. A legtöbb, amit egy anya adhat a gyermekének, az a szeretet és a feltétel nélküli bizalom. Ha a gyermek megérzi az elfogadást, a bizalmat, akkor oda tud fordulni, meg tudja nyitni a szívét a szülő felé. A közelgő születésnap kiváló alkalom lehet erre a lelki találkozásra. Ha nehezen találja meg a szavakat, írjon levelet a lányának, írja le, Ön hogyan érez vele kapcsolatban, mennyire bántja, hogy nincsenek jóban és örülne, ha tudnának beszélni, helyrehozni a dolgokat. Próbálja meg leírni azokat az érzéseket, gondolatokat, melyek a lelke mélyén vannak és talán nem is tudott elmondani eddig neki. Ne vádolja, ne tegyen neki szemrehányást semmiért, csak fejezze ki, hogy szereti és reménykedik, hogy vissza tudnak találni egymáshoz. Őszintén sok sikert kívánok Önöknek a találkozáshoz! Üdvözlettel, Mezei Noémi, családterapeuta