Hosszabb tavu egyedullet normalis?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Elsősorban határozott nem a válaszom utolsó előtti kérdésére, egy nő NEM csak FELEségként, férfivel az oldalán lehet kiegyensúlyozott, élhet teljes életet. Ugyanakkor elgondolkodtatott a levele, így megosztom Önnel a bennem felmerült érzéseket, kérdéseket. Sorai alapján úgy tűnik számomra, mintha volt férje korábbi viselkedése még mindig erőteljesen rányomná a bélyeget az Ön mindennapjaira, mintha még mindig a kezdetekhez hasonló intenzitású haragot (dühöt, fájdalmat…?) gerjesztene Önben. Lehet, hogy az átélt csalódás önbeteljesítő jóslatként irányította aztán választásait? Ha nem hiszünk benne, hogy társat találhatunk (a férfiak csak „[szex]eszközként kezelik a nőket”), akkor ennek megfelelően viselkedünk. Részben magunk is kevesebb erőfeszítést teszünk a kapcsolat elmélyítése érdekében, hisz minek, ha úgysem érdemes. Másrészt a másik félben is azt erősítjük, hogy futókapcsolat alakul, ami ugye – felnőttek vagyunk, szabadon döntünk – lehet akár szexualitáson alapuló együttlét is. S ha valóban az lett, megállapíthatjuk, hogy bölcsek vagyunk, élet- és emberismeretünk ezúttal sem hagyott cserben, megmondtuk előre… S innen már csak egy lépés, hogy a nehézségek hatására Csipkerózsikával azonosulva életének ezt a részét mély álomba temesse, megadva ugyan az elvi lehetőséget egy "normális, érett" férfinek, hogy Önre rátaláljon és felébressze. Hiszek a mesékben, a mesék tanításaiban, lehet alkalmasint a passzív várakozás, a vakszerencse is a siker hordozója. Általában azonban szükség van saját aktivitásra is, mozdulnunk kell, próbákon kell túljutni, döntéseket kell hozni annak érdekében, hogy közelebb kerülhessünk vágyaink eléréséhez. Persze mondhatja, hogy éppen ez az, Ön most még nem nyitott egy új kapcsolatra, másnak van itt az ideje. Ez lehetséges, s ha valóban így van, akkor rendben is van. De ha csalódottság, kényszeredett lemondás húzódik meg a háttérben, akkor érdemes lenne változtatni. Bizonyára Ön is elismeri, hogy ami igazán fontos, arra találunk időt. S mi lehetne annál fontosabb, mint hogy időnként magunkra, a saját jó közérzetünkre, jóllétünk ápolására is szánjunk időt, energiát. A gyermekének sem egy fáradt, csüggedt, kötelességét teljesítő anyára van szüksége. Keressen segítséget (bébiszitter, nagyszülő, gyermeke barátainak a szülei,…), találja meg a szórakozás lehetőségét, töltsön el rendszeresen valamilyen hobbinak hódolva, felnőtt társaságban is időt! Higgye el, a kikapcsolódás után mások a hétköznapok, feltöltődve gyermekének is többet tud nyújtani. Mint írja, mostanában többen is felhozták a magányosság témáját. Lehet, hogy ismerősei nem véletlenül jeleznek most. Gyász esetében a népi hagyomány egy évet ad a gyászolónak, aztán azt tanácsolja, vegye le a gyászruhát, nyisson újra a külvilág, új élmények felé. A válás után sem kéne beleragadni az elhagyott nő, a gyermekét egyedül nevelő anya szerepébe. Mindezek tükrében talán könnyebb lesz eldöntenie, hogy valóban jól érzi-e magát a bőrében, hogy mennyiben szeretne változtatni, s ehhez elegendő-e a baráti támogatás, vagy inkább szakemberhez fordulna. Kívánom, hogy találja meg a módját élete teljessé tételének! Dr. Rostás Rita