A kérdés
Kedves Szakértő! Párommal 7 hónapja vagyunk együtt, mindketten a 30 éves korhoz közel. Nagyon szeretjük egymást, de sajnos sokat vitázunk az eleje óta, mindig ugyanazon dolgok miatt. Bármi bajom van, bármivel megbánt, bármilyen igényemet felvázolnám, még ha szépen kérve is, teljesen elzárkózik, a kéréseimet egyenesen követelésnek, tiltásnak fordítja le magában, és makacs módon meg sem próbál megérteni (alapvetően úgy gondolja, túlreagálom a dolgokat, mert ha neki valami nem esne rosszul fordított helyzetben, akkor engem sem kellene, hogy bántson). Nemrég az édesapjával voltunk hármasban, aki elmondta, hogy azért ért véget a házassága a párom édesanyjával, mert csak alá-fölérendelt kapcsolatban tud létezni az édesanya, és mindenképpen kizárólag fölérendeltként. A váláskor a párom 11 éves volt. Az a sejtésem, hogy tudat alatt ezt az alárendeltséget igyekszik elkerülni azzal, hogy semmiből nem enged, nem köt kompromisszumokat. Mit lehetne tenni? Előre is köszönöm a választ.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Köszönöm a levelét. Sorait olvasva mélyen együttérzek Önnel: nehéz lehet olyan kapcsolatban élni, ahol a felek nem gyakorolnak kölcsönösen megértést, nyitottságot, empátiát egymás irányába. Ez jelen esetben különösen megterhelő lehet Önnek, aki érzékeny módon közelít a párjához, fordított esetben viszont a saját vágyaival, kéréseivel rendszeresen falakba ütközik. Egy tartós párkapcsolat kialakítása és fenntartása nagyon sok figyelmet, energiát igényel, hiszen két, sokszor teljesen eltérő történetű, családi hátterű, érzelmi világú embernek kell megismernie, elfogadnia, szeretnie és tisztelnie egymást. Az Önök esetében ebben a folyamatban problémát jelent, hogy párja már az első fázist blokkolja viselkedésével: nem akarja megismerni és elfogadni az Ön érzelmeinek egy jelentős részét, ami frusztrációt, és akaratlan eltávolodást generálhat az idő előrehaladtával. A háttérben sok tényező meghúzódhat, melyek közül valóban lehet egy a párja öntudatlan reakciója a gyerekkorában tapasztaltakra. A szülők személyisége és párkapcsolata - általában öntudatlanul - mélyen beépült modellként szolgál gyermekeik számára. Elképzelhető, hogy párja működésmódját is meghatározza édesanyja dominanciája, és ezzel együtt édesapja elnyomottsága - hiszen mind a kettő szerepmodell értékű. Mit gondol, párja is észrevette-e már ezeket az esetleges összefüggéseket? Vajon ő mennyire látja saját magában a szüleit? Próbált-e már Vele ezekről a kérdésekről beszélgetni? Nyitott lenne a párja egy ilyen beszélgetésre vagy a kiindulóponthoz hasonlóan ebben is elzárkózna? Komoly kihívás ezeket a témákat érdemben megvitatni, hiszen gyakran mélyebbre kell tekinteni önmagunkba és az emlékeinkbe, mint korábban bármikor. Ilyenkor nagy erőforrást jelent, ha a felek egyébként szeretik egymást, hiszen van honnan energiát meríteni a párkapcsolati munkához. Ez az Önök esetében - ahogyan azt örömmel olvastam - adott. Amellett, hogy azt tanácsolom, próbáljon párjával beszélgetést kezdeményezni a kapcsolatukról és arról, hogy Ön mit él át a visszautasított személy pozíciójában, arra is bátorítom, hogy vizsgálja meg saját magát is, esetleges szülői szerepmodelljeit, működésmódját: Ön milyen mintákat hoz otthonról, a környezetéből? Hogyan áll Ön a dominancia kérdésével általában? Önnek milyen képe van az ideális párkapcsolatról? És ami szintén fontos: mit tudna tenni, min tudna Ön változtatni, hogy párja jobban megértse, közelebb engedje Önt magához? Elképzelhető, hogy jelen pillanatban Ön többet lát a teljes képből, többet lát párjából, mint Ő saját maga. Amennyiben fontos Önnek ez a párkapcsolat, és szeretné életben tartani, továbbra is a megértő nyitottság, támogató elfogadás lehet a legfontosabb eszköz a kezében - annak ellenére, hogy ez aktuálisan nehéz helyzeteket is teremt. Amennyiben mindketten motiváltak, és hajlandóak nyitni, változni, hiszem, hogy közelebb kerülhetnek egymáshoz. További kérdései(k) esetén állok rendelkezésére, forduljon hozzám bizalommal. Üdvözlettel, Takács SzilviaKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz