A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Kérdésem, hogy a hipohondria pánikkal és sajnos testi panaszokkal mennyire gyógyítható? Mindig is figyelmtem magamra, de egy kicsit elharapódzott a dolog. A férjem kórházba kerülése óta -azóta minden rendben vele, magas volt a vérnyomása, gyógyszert szed- már számomra is zavaróan odafigyelek minden rezdülésemre a testemben. Egyszer ügyeletre mentem, egy fejfájást túl pánikoltam, kéz-láb gyengeséggel, de semmi nem volt. Alapvetően is nagyon stresses vagyok, mindenen tudok stresszelni, izgulni. Járok heti 1x pilatesre,ami jól esik. Sokszor erős szivdobogás érzés önt el, olykor mintha levegő lenne a szivemnél. Volt hogy pániktól lezsibbadt a kezem Jelenleg kardiológián ekg gépet kaptam, vannak extra ütéseim. Ki szereték ebből lábalni. Vannak napok amik nagyon jók és tudatosítom hogy semmi bajom, és vannak napok amikor bevillan valami és stresszelek rögtön vajon itt-ott miért fáj. Ezt saját erőből le tudom-e küzdeni, vagy csak segítséggel? Köszönöm GyöngyiA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Gyöngyi! A leírtak alapján gyanítható, hogy pánikbetegséggel küzd, amelynek a megnyilvánulása a hipochondria. Ez utóbbinak jellemzője, hogy az érintett nem hisz a diagnózisokban, leginkább azokban, amelyekben egyértelműen megállapítják, hogy nincs szervi baja. Persze, maga a hipochondria korántsem a testi-lelki egészség jele, ám ez esetben nem magát a hipochondriát. hanem az azt kiváltó okokat érdemes egyrészt felkutatni, azonosítani, másrészt "gyógyítani". A leveléből kitűnik, hogy "mindig is figyelt" önmagára, de a férje kórházba kerülése újult erővel hozta a felszínre ezt. Talán nem lesz szimpatikus, de úgy gondolom, természetes, és érthető, ami Önnel történt és történik. A hipochondriára hajlamosaknál egy-egy ilyen életesemény afféle "kulcsingerként" működik. Tehát pusztán amiatt, hogy felerősödtek ezek az "önmegfigyelő" reakciói, ne aggódjon! Azt javaslom, hogy keressen fel olyan pszichológust, aki úgynevezett kognitív szemléletben dolgozik. Azért van szüksége ilyen szakemberre, mert a problémái orvoslásának a kulcsa a problémák kialakulásának a megértése. Arra azonban vigyázzon, hogy ne "szokjon rá" túlságosan a terápiára és ne válljon teljesen függővé a pszichológusától, mert ez további problémákat generálhat! Általánosságban azt tanácsolom, mielőtt terápiára költené a pénzét, próbálja meg egyedül végiggondolni, hogy vajon a gyermekkorában, a családjában ki hogyan viszonyult a betegségekhez. Nagyon gyakori ugyanis, hogy a hipochondria hátterében "pusztán" az a korai tapasztalás áll, hogy a betegség valamiféle eszközként funkcionált, vagyis egy családtagnak a betegsége úgymond "tematizálta" a család életét, mindennapjait. Ha ezt sikerülne egyedül megtalálnia, azonosítania, erre visszavezethető volna az Ön jelenlegi állapota. Ennek ellenére nem beszélem le a segítség kérésről, csupán egy alternatív lehetőséget próbáltam felvázolni, egyúttal felhívni a figyelmét arra, hogy ha nem a megfelelő szakemberhez fordul, a tünetei nem javulni, hanem rosszabbodni fognak, és a testi jelekhez pszichés furcsaságok is társulhatnak. Drukkolok a mielőbbi és érdemi javulásához! Üdvözlettel, Szigeti Ildikó tanácsadó szakpszichológus
