Search a listing

Gyermekkori étkezési zavar

Nádasdy Nóra
Nádasdy Nóra 2018. június 8.

A kérdés

Tisztelt Cím! Azzal a kérésemmel fordulok a Tisztelt Cím felé, hogy iránymutatással segítsen problémám megoldásában. Fiam 6 éves. Másfél éves kora óta nem hajlandó húst és hústermékeket fogyasztani. Az addig jól evő gyermek szinte egyik napról a másikra megtagadta a húst. Azt fontosnak találom, hogy ekkor kezdett bölcsödébe járni. Ő a legkisebb fiam. A legnagyobb 12 a középső 5 éves volt amikor a kicsi született. Nagyon várta mind a két fiú a kicsi megérkezését. A probléma mára már odáig fajult, hogy sem tojást, tejterméket, zöldséget húsfélét nem eszik. Inkább azt írom amit elfogyaszt. Naponta egy kindertej szelet, 1-2 kifli, vagy pogácsa, húsleves. És ennyiben kimerül az étkezése. Édességet nem eszik. Kérem tanácsoljon nekem valami megoldási lehetőségeket, hogy hova fordulhatok ezzel a panasszal. Köszönettel: Hegyi MÓnika

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Mónika! A gyerekek és a felnőttek is nagyon különböznek egymástól étkezési szokások tekintetében. Felnőttként és gyermekként is van, aki nagyon keveset vagy nagyon egysíkúan étkezik. Ennek hátterében egyes esetekben van probléma, szervi vagy pszichés, más esetekben pedig nincs. Sok teljesen egészséges testalkatú felnőtt meséli, mennyit aggódtak a szülei amiatt, hogy "nem eszik semmit", mennyire drámai és ijesztő volt számukra gyermekkorukban az evés erőltetése és az ekörül dúló állandó harc, mennyire megterhelte a szülőkkel való kapcsolatukat. Előfordul tehát, hogy a szülőnek más ez elképzelése a "normális" étkezésről, mint ami az adott gyermek számára megfelelő és kellemes. Gyermekeknél lényeges szempont, hogy hogyan alakul a gyermek súlyának és magasságának növekedése, megfelelően fejlődik-e. Ezt, gondolom, a gyermekorvos nyomon követi. Ha a gyermek elmarad a növekedésben, súlygyarapodása leáll vagy fogyni kezd, mindenképpen szükség van egy alapos szakorvosi kivizsgálásra. Bizonyos ételek elutasításának hátterében előfordulhat táplálék-intolerancia is. Ilyenkor a gyermek azért utasít el bizonyos ételeket, mert érzi, hogy azoktól rossz közérzete lesz, azok károsak számára, nem tudja őket feldolgozni. Érdemes tehát ennek is utánajárni, ha még nem történt meg. Emellett még számos oka lehet annak, ha egy gyermek csak kevésféle ételt fogad el. Lehet a háttérben az egyes ételek textúrájával, anyagával szembeni viszolygás, elutasítás, ami az esetek többségben egyéb szenzoros ingerfeldolgozási sajátosságokkal, túlérzékenységekkel is együtt járhat. Számos egyéb összefüggés is lehet a pszichés fejlődésben, ezek megtalálása és megértése illetve a megfelelő megoldás kidolgozása mindig az adott konkrét gyermek és családi helyzet megismerése alapján történik. Leveléből úgy érzem, hogy családjukat eléggé megterhelik gyermeke sajátos evési szokásai, illetve Önben is aggodalmat kelt ez a régóta húzódó és talán fokozatosan súlyosbodó jelenség. Amennyiben úgy gondolja, szívesen látom Önöket rendelésemen. Egy probléma megértéséhez, elemzéséhez és a megoldási lehetőségek megtalálásához az adott család megismerésén keresztül vezet az út, hiszen minden család egyedi. Olyan is van, hogy egy gyermek egyszerűen csak ilyen, ő ennyit és így szeret enni, ilyen esetekben - természetesen megfelelő vitaminpótlás mellett - a terápia fókuszába az kerül, hogyan enyhíthetők az evési helyzet körüli konfliktusok, feszültségek. A saját belső állapotáról, étvágyáról vagy teltségérzetéről maga a gyermek rendelkezik releváns információval, ő az, aki a testéből érkező visszajelzéseket érzi és átéli, és nagyon fontos, hogy ennek a szabályozása az ő kompetenciája legyen. Hiszen a saját testi szükségleteit ő ismeri és érzi legjobban, azok felett ő maga rendelkezik. A saját szükségletek és belső állapotok, hiányok és igények megfelelő érzékelése az érzelmi tudatosság és önkontroll alapja. Ezért erőltetni semmiképpen nem szabad az evés terén semmit. Fontos, hogy fennállnak-e egyéb érzelmi, kapcsolati, magatartási tünetek, hiszen az összefüggésrendszer igen szerteágazó lehet. Gyermekek, családok problémáinak kezelésénél az első alkalom mindig szülőkonzultáció, melyen a gyermek nélkül vesznek részt a szülők, és részletesen átbeszéljük a fennálló tüneteket, körülményeket, a gyermek fejlődéstörténetét és élettörténetét. Ezt követi a diagnosztikai szakasz, a gyermek megismerése játékos formában, gyermekekre szabott pszichodiagnosztikai vizsgálatokkal, rajzzal, gyermektesztekkel. Ennek végére kirajzolódik egy hipotézis arról, mi hozza létre, mi tartja fenn és esetleg mi fokozza a fennálló zavart, és ennek alapján mi lenne az, ami mérsékelni tudná, milyen változások tennék könnyebbé a gyermek és a család életét. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató