Gyermek iskolai problémái

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Szülők ! A Nevelési Tanácsadóba vizsgálatot kérhet a szülő és az iskola is, persze legjobb ha együtt teszik ezt, mert akkor az ott dolgozó szakember teljesebb képet kaphat a gyerekről és javaslataival számíthat a felek együttműködésére. A levélben leírtak alapján az Önök esete nem ilyen. Számomra nem derült ki, milyen céllal kérték pontosan a vizsgálatot, hiszen vizsgálatot akkor szoktunk kérni a Nevelési Tanácsadótól, ha fel szeretnénk térképezni a gyerek problémáit és azoknak esetleges okait, lefolyását , súlyosságát és a megfelelő terápiát. A leírtak alapján nem tudok gondolni semmilyen komolyabb problémára a gyereket illetően, persze a pontosabb kép az elkövetkező vizsgálatok alapján fog kiderülni. Én inkább a megoldatlan konfliktust látom problémának, ami nagy valószínűséggel már régebbről fennáll, csak épp most bukkant elő, mert a gyerekkel történt valami ( írják, hogy kapott elutasítást a társaktól is ), vagy a tanítónéni fáradtabb már így év vége felé, vagy a gyerek felszabadultabb lett és már mer védekezni... Ezek csak találgatások, mindenesetre a lényeg az, hogy gyermekük nem érzi jól magát és én ezt emelném ki mint legfontosabb megoldandó problémát, több okból is: - ha a gyerekük már az első évben elveszíti az iskola szeretetét, a tanító felé átélt bizalmat, akkor ez nagy valószínűséggel kihat későbbi iskolai életére -az elsős gyerekeknek legfőbb dolguk, hogy játékosan sok szeretettel, odafigyeléssel tanulhassanak és lehessenek annyira felszabadultak, hogy kimutathassák érzéseiket, elmondhassák véleményeiket, mert ez az alapja minden jó kommunikációnak és kapcsolatnak - az iskolában, mint ahogyan azt levelében is írta, nem kerülhető meg a szülő-pedagógus-gyerek háromszög létfontossága. Csak együttműködve, beszélgetve, a gyerek érdekeit figyelembe véve lehet egyáltalán bármit mondani, tenni. Úgy látom, hogy az Önök esetében az együttműködés átment inkább bizonygatásba, mintha be kéne bizonyítani, hogy a gyereknek van-e vagy nincs baja ! Úgy érezem, hogy épp a együttműködés veszett el. Mit lehetne most tenni? Eddigi iskolapszichológusi tapasztalatom azt mutatja, hogy a nagyon diplomatikus, kedves, megértő beszélgetés sok esetben feloldja a konfliktust és a bizonygatás kényszere is meg fog szűnni.(Ez még a hajthatatlan, autokratikusabb tanítók esetében is igaz, esetleg csak több tapintatosságra és időre van szükség ) Kérjenek egy olyan időpontot a tanítónénitől, ahol mindkét szülő jelen lehet és van elég idő a problémák átbeszélésre. Kérdezzék meg, hogy pontosan mikortól észleli a tanító a változásokat, megelőzte-e ezt valami ? Mit vár el Önöktől, Önök miben tudnának a helyzet segítségére lenni ? Hogyan illeszkedett be a gyerek, vannak-e barátai, van-e olyan napszak amikor többször kell rászólni ? Egyszóval beszélgessenek a gyerekről, nyitottan, kíváncsian, lehetőséget adva a párbeszédre. Minden mondatot a megértés és segítség vezényeljen, hiszen a cél az, hogy többet ne frusztrálódjon ilyen mértében gyermekük és jól érezze magát az osztályban. Ha év végéig semmilyen változás nem történik a gyerek jólétét illetően, érdemes elbeszélgetni az igazgatóval is és megkérdezni, ő mit javasol, hogyan látja a helyzetet. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 10. § (2) bekezdése szerint minden gyermeket megillet a méltóságteljes bánásmód. Ezt nyilván az igazgató is tudja, ennek függvényében lehet kérni, hogy közösen is leüljenek megbeszélni a történteket. Persze végső esetben segítséget lehet kérni az Oktatási jogok biztosának hivatalától is, de azt gondolom, hogy az Önök esetében házon belül is le tudják rendezni a kialakult helyzetet. Ilyen esetekben sokat segíthet az iskola pszichológusa is, mert ő képviselni tudja mindhárom fél érdekeit, anélkül, hogy nyíltan elárulná a másik fél gondolatait és érzéseit. Persze végszükséglet esetén mindig lehet iskolát váltani, de ezt csak akkor lehet jó szívvel meglépni, ha előtte tényleg esélyt adnak a nyitottabb és bizalom telibb beszélgetésnek. Az iskolaváltás is csak akkor tud eredményes lenni, ha előtte minden oldalról átjárták a problémát és az új tanítót és közösséget is a gyerek személyiségéhez mérten választják ki. Az is szempont, hogy gyermekük csak az adott tanítóval érzi magát ilyen rosszul vagy más helyzetekben is már megjelent némi szorongás, frusztráció? Biztos vagyok benne, hogy Önök ismerik legjobban gyermeküket és ennek függvényében a józan ész és nyitott szív vezérelje megoldásaikat. Az Önökben keletkezett nem konstruktív érzéseket ( harag, szorongás...) pedig ajánlott feldolgozni. Sok sikert kívánok a termékeny kommunikációhoz ! Üdvözlettel Balázs Nelli