Gyerekek

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró!

Egy olyan dilemmát vetett fel, ami nagyon gyakori válás előtt - alatt - után lévő szülőknél. Mivel teszek jobbat a gyerekeimnek, ha benne maradok egy nem jól működő házasságban, ezáltal feszültségben kell élniük, illetve nem mutatok nekik szülőként mintát arra, hogyan is működik egy jó párkapcsolat, vagy azzal, ha nem teljes családban nőnek fel? Valóban nehéz döntés, és ahogy az Ön példája is mutatja, sokszor a válás sem oszlatja el a bizonytalanságot: vajon jól döntöttem-e? 

Az Ön esetében úgy tűnik, hogy ahogy az Ön élete halad, és ahol Ön tart érzelmileg az nincsen szinkronban. Az életében megtett már egy sor lépést: elvált, új párkapcsolata lett, amiben jól érzi magát. Érzelmileg azonban még mindig azzal a dilemmával küzd, ami valószínűleg már a válás előtt is foglalkoztatta. Annak a módját  lenne valahogy jó megtalálni, hogy meg tudjon érkezni a mába, a saját mostani életébe érzelmileg is.

Sokaknál azt tapasztalom, hogy azt gondolják, a válás önmagában rossz, a rossz dolgok okozója. A válástól lett minden rossz, ott siklott félre az élet. Én ezt nem így látom. Persze sokkal jobb lenne, ha minden gyerek a szüleivel élhetne boldog családi életet, de valójában a döntés nem a boldog családi élet és a rossz válás között van, hanem 2 nem teljesen ideális dolog közül kell választani: feszültségekkel terhelt családi élet vagy különválás. 

Én azt tapasztalom, hogy válás után is lehetnek boldogok a gyerekek és az elvált szülők egyaránt. A válás akkor lehet jó alternatíva, ha ezzel valóban megszűnnek a feszültségek a szülők között, ha apa és anya érzelmileg le tud válni egymásról, el tudják engedni egymást. Nem próbálják a maguk oldalára állítani a gyerekeket, nem generálnak újabb vagy régi konfliktusokat. Ha a szülők saját életükben kiegyensúlyozottak, nyugodtak, a gyerekek számára érzelmileg elérhetőek lesznek. A gyerekek érzelmileg kiegyensúlyozott felnövekedéséhez boldog szülők kellenek. Ezt el lehet érni válás után is. 

Abban szeretném Önt támogatni, hogy ne ostorozza magát amiatt, hogy jó döntést hozott-e. A döntést már meghozták, és úgy tűnik, a láthatásokban is meg tudtak egyezni a volt férjével. Ön kialakított egy jól működő párkapcsolatot, amivel jó mintát tud nyújtani a lányainak arra, hogyan is lehet valakivel együtt élni. Ez majd nagyon fontos tudás lesz számukra akkor, amikor ők maguk is párt választanak. 

Nem írja, hogy mekkorák a gyerekek, de feltételezem nem túl kicsik már, hiszen a volt férjével is sok időt töltenek. Véleményem szerint  a jó szülő-gyerek kapcsolat kialakítása nem egyenesen arányos az együtt töltött idővel. Hiszen együtt lehetünk úgy is, hogy mindenki a saját szobájában van, csak vacsoránál találkozunk. Sokkal fontosabb szerintem az, hogy azt az időt, amikor együtt vagyunk, jó minőségben töltsünk együtt: örömet, odafigyelést adjunk egymásnak. 

Ha úgy érzi, több időre lenne szüksége a lányaival, ezt esetleg felvetheti a volt férjének: hátha ő néha örülne, ha kevesebb nap jutna rá egy héten. Illetve tarthatja a kapcsolatot a lányaival az online térben: a Messenger, Viber és hasonló online platformok kiváló lehetőséget nyújtanak erre. Egy-egy gyors üzenetváltás után érezheti azt, hogy tudja, aznap mi történt velük, mi foglalkoztatja őket. 

Bízom benne, hogy sikerült új szempontokat megmutatnom Önnek, amik előrébb tudják Önt vinni. Amennyiben szeretne további konzultációs lehetőséget, keressen meg a pszichológuskeresőn keresztül.

Üdvözlettel,

Andrea