fusztráltság

A kérdés

Kedves Pszichológus úr/hölgy! ***************** (Nevet töröltem. Admin) vagyok,******** (város nevét töröltem. Admin) élek a férjemmel és 3 éves kisfiunkkal.10 éve "ismerem" a férjemet,7 éve lakunk együtt,és 3 éve vagyunk házasok.Nem volt szerelem első látásra,de úgy gondoltam,hogy az elmúlik,fontosabb,hogy tudjunk együtt élni.Hitelt vettünk fel közösen,most is fizetjük,de az én részemről,úgy érzem most,hogy ez tart össze minket.Nagyon sok problémája lett velem,mikor megszületett a kisfiunk,nem bírta a gyerek sírást,hisztit.Előtte is ordibált állandóan,de úgy gondoltam,hogy nem zavar annyira.Mikor megszületett a kisfiunk,megváltoztam,és igenis zavar sokminden.Olyan mint egy katonatiszt.Szóltam mindenért,egyre több volt az orrdítás,csak mostmár itt a kisfiam is,őt nem teszem kiennek.El akartam válni,nem engedte,azt ígérte,hogy mindenen változtat.Így is lett.Pár hónap múlva jött a hír,hogy van egy 15 éves gyermeke,akit ő nem érdekel,de az anyukája szeretne pénzt.Beszélt nekem erről mikor megismerkedtünk,hogy fölhívta egy lány,hogy terhes,ő meg elhajtotta,és később szóltak neki,hogy hasonlít rá a kisgyerek.Kérdeztem,hogy miért nem keresi meg,azt válaszolta,hogy rendes családban nevelkedik,és úgy gondolja,hogy mostmár nincs joga fölforgatni a családját! Ma már másképp csinálnám,de akkor nem gondolkodtam ezen sokat.Egyre jobban fusztrálom magam,hogy rosszul döntöttem,már látom,hogy milyen ember,és úgy érzem,hogy a viselkedése elsősorban engem minősít.Azt hittem mindíg,hogy jó ember vagyok,de lehet,hogy rosszul láttam!Önök szerint mennyire fusztráljam magam ezek miatt? Úgy érzem,hogy minél többet beszélek a vele szemben lévő problémáimról,annál inkább minősítem magam! Várom válaszukat,és előre is köszönöm! Tisztelettel,******* Viktória (Nevet töröltem. Admin)