A kérdés
Kedves Doktornő! Kisfiam decemberben lesz 2 éves és nagyon le van maradva fejlődésben ,az ő korabeli gyerekekhez képest.Vannak alapvető dolgok amiket nem csinál meg még,például nem mutat dolgokra nagyon rá ,nem hoz oda nekünk valamit megmutatni.Nehezen akar ránk figyelni ha valamit szeretnénk neki mutatni valamit.Minden mozgásfejlődés elég időben volt kivéve a járást azt 21 hónapos kezdte.Ő nyaki hipontóniával született ,amit Dévény torna teljesen helyre hozott.Viszont amióta megy egyfolytában rohangál nem vesz tudomást nagyon semmiről ,nem akar velünk kommunikálni sem ,a tiltás szót és ha valamit kérek,hogy adja oda azt mindig megkapom de semmi mást nem fog fel.Ami még nagyon aggasztó ,hogy egyfolytában ami tárgy van a kezében folyton eldobja vagy valakinek dobja és ez közösségben nem elfogadott dolog lesz abban biztos vagyok.Voltunk korai fejlesztői vizsgálaton ők javasolták a fejlesztést viszont annyit mondtak,hogy figyelem zavaros.Szívesen meghallgatnám a véleményét.Köszönettel.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kesves Kérdező! Önök nagyon figyelmes és gondos szülők az alapján, ahogyan Ön, feltételezem, az édesanya leírta a gyermekét. Számomra az bontakozott ki, hogy a járás kezdetétől, tehát a 21. hónaptól tapasztalhatók elsősorban a problémák. A kommunikáció zavarai, a gyermek adekvát válaszainak a hiánya valóban az autizmusra utalhat. Azonban az is lehet, hogy a gyermek a járás adta lehetőségek kitágulásával tud nehezen megbirkózni. Szinte megrészegül a világból nyerhető rengeteg információtól. A járással óriási lépést tett az autonómia felé, melyet a szülői tiltások gyakran korlátoznak. Ezért nagyon fontos ilyenkor, hogy a kicsi minél nagyobb, biztonságos térben tudja felfedezni a világot. Az édesanya mindig legyen elérhető a gyermek számára, hogy ha megijed az eltávolodástól, még időben tudjon "tankolni" a biztonságos anyai jelenlétből. Ez tapasztalataim szerint a szülöknek fárasztó, jelen is lenni ha a gyereknek kell, és hagyni is, hogy a pici tanulja az önállóságot. Két féle hibát lehet ilyenkor elkövetni: 1. nem vagyunk jelen, mert úgy gondoljuk szülőként, hogy ennek a nagy gyermeknek már nem kell a jelenlét ( ölelés, vigasztalás, cumi stb), a másik, hogy rátelepszünk, túlóvjuk, állandóan korlátozzuk. Ezektől a kicsi frusztrált és agresszív lehet. Ilyenkor érdemes változtatni a nevelési attitűdön. Hogy autista-e a gyermek, azt sajnos én nem tudom látatlanban megmondani. Saját maguk megnyugtatása érdekében javaslom, hogy keressenek fel egy autizmussal foglalkozó centrumot. Ott egészen biztosan kapnak majd segítséget.Kiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
