A kérdés
Tisztelt Doktornő/Doktorúr! 26 éves vagyok. Évekig alvászavarban szenvedtem (teljesen kimerültem), emellett anorexiás voltam. Fokozatosan, nem hirtelen fogytam le. 1 évvel ezelőtt 162 cm-es magasságom mellett 30 kg voltam. Aludni nem tudtam, ami miatt több altatót kipróbáltaik nálam sikertelenül. Ezt követően Olzint kaptam. Ez segített az alvásban, de ezután nagyon hirtelen elkezdtem hízni. Nyárra már 62 kg lettem. Most szeretnék néhány kilót lefogyni, de sajnos nem tudok. (Az Olzin szedését nyáron a végtagjaim vizesedése miatt abbahagytam. Este lefekvés előtt Frontint szedek, amit a háziorvosom ír fel. Pszichiáterhez már nem járok, mivel elköltöztem korábbi lakóhelyemről.) Augusztusban kezdtem dolgozni. A munkám nagyon stresszes. Napközben alig eszem, mert nem kívánok. Tudom, hogy ez így nem jó, de alig bírom ilyenkor leerőltetni az ételt. (Csak a savanyú ízt kívánom egész nap.) A reggelit legalább már sikerült beiktatnom és délben is eszem egy keveset, délután pedig almát. Este, mikor végzek a munkahelyen és hazaérek falásrohamok törnek rám. Ugyanez van hétvégén is, de akkor egész nap. Próbálok ilyenkor egészséges ételeket (zöldség, gyümölcs) enni, de sajnos ezektől még éhesebb leszek és folytatódik a falásroham. Ezután bármit megeszem, ami otthon van. Pékárut, kenyeret már nagyon régóta nem eszem és édességet sem. Amikor már majdnem "kipukkadok" akkor is folytatom. Ezután hatalmas lelkiismeret-furdalásom van. Tudom, hogy sportolni kellene, de sajnos ilyenkor mással nem tudok foglalkozni, csak az evéssel. (Miközben ez a rengeteg kiló rámjött órákat sétáltam és taposógépen edzettem.) Hiába próbálom elterelni a gondolataimat. Utána pedig annyira tele vagyok, hogy már megmozdulni is alig bírok. Így pedig hiába próbálnék lefogyni. Ez a súlyfelesleg (főleg az 1 évvel ezelőtti önmagamhoz képest) már teljesen kikészít. Lelkileg nagyon megvisel. Már nem tudom, hogy mit kellene tennem. Válaszát előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, A levele alapján látható, hogy a jelenlegi problémáinak a gyökerei igen régre nyúlhatnak vissza. A problémáinak testi ÉS lelki megnyilvánulásai is vannak, így valószínűleg olyan segítséget volna célszerű keresnie, ami mind a testi, mind a lelki oldallal foglalkozik. Nem hiszem, hogy nagyon jó döntés lett volna abbahagyni a gyógyszer szedését (hacsak azt nem orvos tanácsolta) - amennyiben azzal kapcsolatban problémát tapasztalt, ezt meg kellett volna beszélni a pszichiáterével. Persze ez a döntés már a múlté, de amennyiben a jövőben fog még gyógyszert kapni, akkor is ez a javaslatom. Szerintem az evéssel kapcsolatos problémái "csak" a felszín, nem csak az evéssel magával, hanem a mögötte feltételezhető hangulatzavarral is kellene foglalkozni. Ehhez hozzáértő pszichológus segítségét kell kérni, aki mérlegelni fogja majd, hogy szükség van-e a pszichoterápiás megközelítés mellett pszichiátriai vizsgálatra, gyógyszeres kezelésre is. A hangulatának, érzelmi állapotának a stabilizálása, a jelenlegi rossz hangulatának hátterében álló problémák feltárása segíteni fog az evés kézben tartásában is. Javaslom, hogy lépjen, kérjen segítséget, és tartson ki. Nem rövid az út, amin elindul most, de amennyiben kitartó és a szakemberrel együttműködő, akkor sikeres lesz, mert mind a hangulatzavarok, mind az azzal sokszor kapcsolatban álló evészavarok kezelhetőek, a tünetek enyhíthetők, vagy megszüntethetők. Üdvözlettel: Biró Eszter
