A kérdés
Flóra vagyok, 18 éves lány és sajnos nem igazán tudok magammal mit kezdeni. Az egesz ott kezdődött, hogy elkezdtem fogyni. Mindenki mondta, hogy csinos vagyok és, hogy mennyit változtam.... de én valahogy ezt nem láttam. Azért kezdtem el odafigyelni az étkezésemre, mert undorodtam magamtól és nem bírtam tükörbe nézni, de sajnos ez még mindig így van. Az elmúlt 1 hónapban visszaszaladt rám 4 kg és ezt érzem is magamon. Hetente többször jönnek rám falási rohamok, amikor mindent összeeszem ami a kezem ügyébe kerül és utána borzasztó rosszul érzem magam. A gondolataim csak a kaloriák körül forognak és nem tudom leállítani őket. Megőrülök... nem megy már az, hogy nyugodtan átgondoljam és megcsináljam, amit szeretnék. Csak az evésen jár az eszem pedig nem vagyok éhes. Elegem van ebből, hogy ilyen gyenge vagyok. Többször is megfogalmazódott bennem, hogy nem akarok tovább élni és nekem ennyi elég volt az életből. Kérem valaki mondja meg, hogy lehet a hangokat elhallgattatni. Nem bírom!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Flóra! Nem, ez nem hiszti. Amit itt leír, az egy súlyos evészavar tüneti képe. Nagyon jól érzékeli, hogy itt most baj van. Az evészavarokban az a legborzasztóbb, hogy az evéssel kapcsolatos gondolatok teljesen eluralkodnak az életen. Olyan ez, mint valami szörnyű rabság. Minden mást kiszorít az evéssel, súllyal, testtel való foglalkozás, átrendeződnek a prioritások, eltorzulnak az emberi kapcsolatok, motivációk, érdeklődések, tervek, beszűkül a világ, és csak forog körbe mindig ugyanaz. És ami a leginkább pusztító: megváltozik az énkép, a testhez és a saját személyiséghez való viszony. Leveléből érezni a szenvedés súlyát. Ugyanakkor nagyon jó, hogy képes erre objektívan rálátni és megfogalmazni, hogy ez így nem jó. Ez arra utal, hogy van egy erős, egészséges személyiségrésze, amely képes lesz erőforrásokat mozgósítani annak érdekében, hogy kifelé tudjon fejlődni ebből az állapotból. Mindenképpen kérjen segítséget, keressen fel pszichológust - amennyiben szüleivel él, családterápia indikációja is felmerül. Viszont az öngyilkossági gondolatokat, késztetéseket életveszélyes állapotnak kell tekinteni. Tehát ha ilyenek merülnek fel, akkor haladéktalanul hívjon mentőt, vagy keresse fel a háziorvost (jelen helyzetben jelezze neki telefonon, hogy életveszélyben van, veszélyezteti a saját testi épségét), a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, vagy ezt a centrumot: https://peterfykh.hu/osztaly/pszichiatriai-osztaly-es-krizis-intervencio-43. Ide önkéntesen, beutaló nélkül is lehet menni. Remélem, hogy minél előbb sikerül megtalálnia az Önnek leginkább megfelelő, hosszú távú segítséget. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra
