Értelem és érzelem

A kérdés

Kedves Pszichológus! Egy komoly problémával fordulunk Önhöz feleségemmel együtt. Gondos és hosszas, immárom 2 éve tartós alapos önalazís után feleségemmel arra a megállapításra jutottunk, komoly tudatmódosuláson mentünk keresztül. Korábbi életünkben vagy érzelmi, vagy értelmi alapon hoztuk meg döntéseink, választottunk barátot, kedveltünk dolgokat. Életünk során mind a két oldalról többszörösen és sikeresen becsaptak és kihasználtak minket. Mi mind a ketten egy nagyon őszinte emberek vagyunk, így könnyű volt vagy az értelmünknél, vagy az érzelmünknél fogva kihasználni. 28-30 éves korunkra, mikor találkoztunk, addig fel sem tűnt számunkra, hogy mennyire szerencsétlen életünk volt, viszont egymásra találva, egymást szeretve (amennyire 2 őszinte ember szerethet egymás maximálisan), egy olyan komoly kontrasztot kapott előző életünk, amiben már tökéletesen kirajzolódott számunkra, hogy nem is voltunk annyira értékesek bizonyos embereknek, nem is tettek meg annyi mindent értünk, amennyit mi tettünk, nem az igazat mondták magukról, és sorolhatnám azokat a különbségeket, amelyek felszínre kerültek akkor, mikor (mi) egy a másikat teljes őszinteséggel szerető társat talál, aki pontosan úgy szeret, amilyen vagyok. Erről csak annyit, hogy ekkor feleségemmel együtt átmentük egy komoly csalódás sorozaton, ami miatt folyamatos konfliktusok és indulatok miatt kapcsolatrendszerünket is átalakítottuk. De nem csak ez változott meg, és lényegében ezért írok most Önnek, ebben kérem a segítséget. Szárazon fogalmazva, korábbi életünkben egy döntésünket önmagában engedélyezhetett vagy csak az érzelmünk, vagy csak az értelmünk, de ma már NEM! Csak akkor cselekszünk valamiben, legyen az bármi is, és kerüljön bármennyi időbe, amikor mind a kettő, az érzelmünk is, és az értelmünk is jóváhagy. Ennek okán szenvedünk jelenleg. Például. Már el kellene mennünk dolgozni. Értelmünk tudja jól. Az érzelmünk viszont a korábbi traumák miatt nem képes emberekkel kollektívan kapcsolatba kerülni. Ezért nem megyünk el dolgozni, mert nincs egységes döntés a területen. Az értelmünk azt mondja, de pénzre van szükségetek. Az érzelem azt mondja, igen, de még nem vagyok kész emberek között lenni. Erre mondja az értelem, akkor kérj kölcsön, mert ha nem mész el, akkor éhen halunk. Erre mondja az érzelem, nem akarok kölcsönkérni, mert inkább késsz akarok lenni a munkára. Értelem, ha szeretnél felkészülni a munkára, akkor kérj kölcsön, lesz lehetőséged felkészülni. Az érzelem erre okét mond, és rábólint, ezáltal mind a kettő között egyetértés születik, és kölcsönkérés lesz. De ez a folyamat például nálunk 1 hetes őrlődés, megvisel minket, és kiborolunk. Olyan, mintha két életünk lenne, az által, hogy csak egyetértésben (érzelem, értelem) tudunk dolgokban dönteni. Ami ennél is komolyabb probléma, hogy feleségemmel annyira összenöttünk, hogy mindenhova együtt járunk, nem tudunk egymástól külön lenni, mert belehalunk a fájdalomban, úgy érezzük külön szakítanak minket. Nincsenek barátaink, ismerőseink (mármint vannak, próbálkozunk, de nem tudjuk velük tartani a kapcsolatot). Nem tudjuk értelmezni és elutasítjuk azokat a közeledéseket, amelyek csak értelmi, vagy csak érzelmiek. Ezáltal mindent, mert nem találtunk olyan személyt, aki mind a kettőre egyszerre képes. Ez az állapot számunkra kész gyötrődés, szeretjük egymást, de úgy érezzünk, mintha még egy élet terhét cipelnénk, mintha lenne még egy gyerekünk, akivel mindig egyezségre kellene jutnunk döntéseink során, hogy figyelembe vegyük, hogy Neki is jó legyen. Ez nem csak bennünk, de a kapcsolatunkban is így van. Feleségem nem tud úgy dönteni, ami nekem rossz lenne, és én sem fordítva. Feleségemet mikor megismertem, Ő volt maga a jéghideg realitás, felszín, én pedig a legmélyebb érzelem a mélység. Nem tudom, hogy mi ez a folyamat nálunk, ami miatt minden ennyire egybe olvadtunk, és nincs se alá, sem fölé rendeltség sem a kapcsolatunkban, sem pedig az elménkben az értelem és érzelem között, de úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább, teljesen leterhelődtünk. Azt gondoljuk betegek vagyunk, de az is lehet, hogy egy gyógyulási folyamaton megyünk keresztül. Arra kérném Önt, Önöket, hogy olyan válaszoljon, aki specialisán beletudni látni a problémába, és aszerint tud válaszolni. Előre is nagyon köszönjük, hálások vagyunk! Egy házaspár