Borderline

A kérdés

Kedves Szakértő! Nagy trauma ért nemrég, és nehezen tudom feldolgozni. Fél éve járok terápiára, de nem egészen voltam ott őszinte, minden nehézséget, fájdalmas, rossz dolgot eltitkoltam - ezidáig. De ez a mostani helyzet annyira padlóra küldött, hogy rengeteget ventilláltam. A terapeutámat pedig azt hiszem, lesokkoltam, mert idáig ugye ilyesmikről szó sem volt, csak szépen elcseverésztünk. Én annyira kiborultam, hogy elküldött egy pszichiáterhez - az ország egyik legjobbjához - és kaptam nyugtató gyógyszert. Fiatal lány vagyok. Kiskorom óta trauma követi az életemet trauma után. Már gyerekként volt kórházi pszichiátriai ellátásom. Azóta nincs is igazán megállás. Utálok őszinte lenni egy szakemberrel is, mert mindenki elküld! A két kezemen nem tudom összeszámolni, hány szakemberrel dolgoztam már együtt és mindet magánrendelésen kerestem fel. Azt hittem, ezért joggal elvárhatom, hogy egy szakember segítsen rajtam, de nem így történt... Mindenki bevonódik a terápiámba, és egy ponton túl már nem tud segíteni. Elkeserít! Igen, én is tehetek róla, hogy megszeretnek a terapeutáim, de az ő dolguk, hogy ne manipuláljam őket! Borderline vagyok hihetetlen mennyiségű feldolgozatlan sérelemmel. (A szakemberek mondogatták, hogy ennyi trauma után csoda, hogy még egyáltalán élek.) Szeretnék jobban lenni, szeretnék élhető életet élni, én úgy érzem, próbálok mindent megtenni ezért, de nincs aki segítsen! A terápiáim során újra és újra átélem a bizalomvesztést, mert amikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk, megszakítják velem a munkát(akár külső tényezők miatt, pl. költözés, új munkahely, stb.) Tisztában vagyok azzal is, hogy velem sem könnyű dolgozni, mert előfordul, hogy lemondok alkalmakat, hogy megsértődök és duzzogok, de volt már arra példa, ha ezeken átlendültem, utána tudott folyni szépen a munka. A mostani terapeutám szerint túlságosan bennem él az ideális terapeuta képe - pontosabban az első terapomé, a gyerekpszichiáteremé - és ezt nem tudom elengedni. Szeretném elengedni, próbálom, de mindhiába. Több, mint egy éve láttam utoljára, mégis minden nap gondolok rá és olyan, mintha csak tegnap váltunk volna el... Évekig dolgoztunk együtt, és senkinél nem tapasztaltam olyan megnyílást, mint nála. Nála éreztem a feltétel nélküli elfogadást, fejlődtem, erősödtem, de el kellett válnunk sajnos. Én nem csinálok valamit jól, vagy nem jó szakemberekbe futok bele? Mit tudnék még tenni azért, hogy ez jobban működjön? Köszönöm a válaszukat.