A kérdés
Tisztelt pszichológus! A nevem Rebeka, februárban töltöm be a 19. életévem. Párkapcsolati problémával fordulnék Önhöz. Kb. 16 éves korom óta vannak komolya kapcsolataim, ezt annak azonosítom be, hogy viszonylag szegényes gyerekkorom volt ( lelkiszegényes) , és ezért ez ebben nyilvánult meg. Szüleim válása is mélyen megviselt . Úgy gondolom szüleim viselkedése, válásuk, lelki állapotuk erőssen befolyásolja az én bizalmamat a saját kapcsolataimban. Volt számos kapcsolatom mindnél csalódtam, miután már lelkileg teljesen kiégtem, nehezen ,de kiléptem belőlük.Van azonban a mostani a kapcsolatom.A párommal már egyszer szakítottunk is , és ő ekkor szabadságában más nőkkel ismerkedett , közeledett, csókolózott, ismerkedett. Utána december folyamán eldöntöttük ,újrakezdjük , helyrehozzuk. Majd rájöttem számtalan dologra. Kapcsolatunk újrakezdésén még élte azt a életét, amelyet szakítás után és ez teljesen kiakasztott. Bizalmatlan vagyok. Gyakran hazudott, és a hűségében is elkezdtem kételkedni. MOST úgy látom, kezd megváltozni,azonban nem merem elhinni, nem merek bízni és hinni neki.Félek kettős életét él, hazudik, nem hűséges. Mit tegyek, hogy visszanyerjem a bizalmam felé, hogy higyjek neki ezekután? Kérem segítsen!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Rebeka, úgy gondolom, két oldalról is fontos átgondolni ezt a kérdést. Egyrészről teljesen érthető a reakciója - ha jól értem, párja nem volt Önnel őszinte, visszaélt a bizalmával, így nem csoda, ha ezzel most gondok vannak. A párkapcsolatokban időnként felmerülnek problémák, ha a bizalom meginog, annak helyreállításán feltétlenül közösen kell dolgozni. Ugyanakkor soraiból azt is gondolom, hogy a családi háttere, a gyermekkori tapasztalatai, hiányai miatt talán eleve fontos téma az Ön számára a kapcsolatokban való hit, a másik emberrel való viszony kérdése. Gyermekkorunk során elszenvedett sérüléseink és az, amit megtanulunk a kapcsolatunkról a saját szüleink kapcsolatát szemlélve, a későbbiekben alapja lesz saját fontos kapcsolatainknak. Utal rá, hogy kapcsolataiban többször csalódott is, így nem először éli ezt át. Ezek a korábbi tapasztalatok talán még nehezebbé teszik helyzetét, fájdalmasabb a “már megint” érzése. Nagyon szívesen adnák valami jó receptet arra, hogyan bízhatna párjában, sajnos azonban ilyen mindenre érvényes, bárkinek bármikor bevethető jótanács nem létezik. Általánosságként fontos tudnia, hogy minden kapcsolatban vannak negatív érzések, és ezzel semmi baj nincs, a fontos az, hogyan oldják meg a felmerülő konfliktusokat. Nem ír arról, hogyan kezelik most ezeket a helyzeteket, párja hogyan reagál az Ön kétségeire, mióta tart ez a kapcsolat, hogyan működtek a szakítás előtt, milyen tartalékokra támaszkodhatnak a kapcsolatukban, korábbi csalódásaival hogyan tudott akkor megbirkózni, milyenek voltak a mindennapjaik és hogyan működtek a párkapcsolat fontos kérdéseiben. Ha még diák, akár a középiskolában, akár az egyetemen érdemes megérdeklődnie, nincs-e iskolapszichológus vagy diáktanácsadó: mindezeket a kérdéseket érdemes lenne átbeszélnie valakivel, aki az Ön helyzetét alaposan megismerve és megértve tudja segíteni ebben a helyzetben. Ha már nem tanul, akkor elsősorban magánrendelésben talál szakembert. Nem mindig kell hosszan pszichológushoz járni: ha a személyiség átformálása a cél, az természetesen sok időt vesz igénybe, de egy-egy döntési helyzetben néhány alkalom is elég lehet, hogy átlendítse, kimozdítsa az aktuális nehéz szituációból. Ha még tanul, de nem talál elérhető szakembert, írjon egy emailt és segítek keresni ingyenesen elérhető szolgáltatást. Üdvözlettel: Féderer Sára