Bizalom

A kérdés

17 éve vagyok házas, van két kamasz fiúnk, én 41- férjem 45 éves. Boldog házasságban éltem, természetesen voltak problémáink, de mindig közösen megoldottuk és az egymás iránti szeretet valahogy mindent megoldott. Fontos előzmény. hogy négy évvel ezelőtt belém szeretett az egyik kollégám, aki udvarolni kezdett nekem. Barátként próbáltam kezelni az ügyet, tudtam problémái vannak a házasságában, sok magánéleti problémáját megosztotta velem. Mivel nap mint nap láttam, nem akartam vele elmérgesedett kapcsolatot. Semmilyen testi kapcsolat nem volt köztünk, nem is tudtam volna elképzelni, mivel én a férjemet szerettem. Ekkor lett egy mélypont a házasságomban. Férjem megtudta, hogy levelezek vele és sok veszekedés, gyanúsítgatás következett. Ekkor veszett össze az édesanyámmal is, azóta nem beszéltek, ez máig fáj nekem. Tudom, hogy nagyon szeret a férjem, de megbocsátani szerintem nem tudott. Sokat beszélgettünk és a mai napig meg tudjuk beszélni problémáinkat. Valahogyan sikerült túllépni ezen és éltük tovább életünk. Közben én új munkahelyre kerültem, és úgy éreztem megint boldog a házasságunk, itt megjegyzem szexuális életünk is rendben van . Három- négy hónappal ezelőtt rossz érzéseim lettek férjemmel kapcsolatban, megéreztem van egy harmadik. Sajnos találtam e-mailt, sms-t, amelyben elhívták őt találkozóra és drágámnak szólították. Természetesen egy világ omlott össze bennem, és nem tudom összeszedni magam. Azt hittem nincs probléma a házasságunkban, visszagondolva volt egy pár árulkodó jel. Kérdőre vontam, de mindent kimagyarázott, amit nem tudok elhinni.(véletlenül kapta a levelet, nem tulajdonít neki fontosságot, így szólítják egymást a munkahelyen...). Persze ha kompromittáló lett volna, miért nem törölte ki? Gondolom véletlenül benne hagyta és nem hitte, hogy belenézek a telefonba. Férjem, azt mondja szeret és velem akar élni. Mondja nincs senkije, csak én. Féltékeny lettem, betegesen figyeltem minden lépését. Néztem a telefonját, amit lekódolt azóta, mert szerinte én bármit meglátok már kombinálok és rosszra gondolok. Tudom, hogy most két telefont használ, eddig nem így volt. Láttam többször, hogy sms-ik, ami engem kikészített. Szeretném felépíteni a bizalmat felé, de mindig történik valami ami visszaránt, utoljára telefonkártyát dugdosott a zsebében. Érzem, hogy nem őszinte hozzám és az az érzésem valaki tanácsokkal látja el, mert olyanokat tesz, amiket hosszú évek alatt soha, pl: este menjünk el sétálni, kettesben programot szervez). Azt mondja szeretne nekem segíteni, mindent megtenne. Mondogatja, hogy én milyen szép vagyok, jó feleség, jó anya. Bizonygatta tudja hol a határ a kapcsolataiban, neki nem kell más csak én. Sajnos nem tudok neki hinni. Látom a szemében, hogy nem őszinte velem. Kértem mondja el, ha valami van, mert nem tudok kétségek között élni, de nem tisztel meg ezzel. Érzem egyre jobban eltávolodunk egymástól, nincs meg a bizalmam felé. Sokat veszekedtünk, ami kimerített mind a kettőnket. Látta rajtam nem vagyok jól, én pedig elmondtam rossz érzéseim, ebből mindig veszekedés lett. Megfogadtam többé nem mondok semmit, de így csak belülről mar az egész. Szeretnék kapni egy utat, amelyre ráléphetek, egy irányt, hogy merre induljak. Az utóbbi időben szerintem óvatosabban viselkedik és ha látja rajtam a szomorúságot, mindig kérdezi, láttam-e valami "rosszat"? Természetesen továbbra is mindent tagad. Most már csak a kétségeim vannak, hogy megcsal és nem tudok neki hinni. Félek mégis van a háttérben valaki, akivel kapcsolatot tart. A hónapok alatt sok mindent megéltem lelkileg. Most a korábbi apró sérelmeim felerősödtek, csökkent a feszültségoldó képességem, ingerült vagyok, kiszolgáltatottnak érzem magam.próbáltam magam összeszedni, de nagyon nehezen megy. Sok mindent elfolytok magamban, mert a családot tartom előtérben, de így ez már nem egy "szent család". Az idő múlásával a férjem is megváltozott a szememben, hiszen úgy érzem nem érdemlem ezt meg tőle és sokszor távolságtartó vagyok. Köszönöm előre is válaszát.