A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! Szeretném megkérdezni, hogy az egyetemi pszichológus képzés során a hallgatók találkoznak-e a nárcisztikus személyiségzavarral, részletesen? Ha esetleg egy hallgató felfedezi magán a tüneteket (bár, kétséges, hogy elismeri) nem tűnik etikusnak, hogy a végzés után ilyen zavarral munkába álljon (én kifejezetten veszélyesnek gondolom) Vagy ha csak a társát, családtagját bántja, manipulálja, az még belefér? Köszönöm válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Levelének két részét vélem felfedezni, az egyik, hogy milyen kritériumnak kell megfelelnie a gyakorló pszichológusnak, a másik pedig ha jól hallom ki, személyes érintettség. Sajnos nemcsak pszichológusoknál, de mondjuk a pedagógusképzőben, a különböző két-három éves terapeuta képzéseknél, ahol nem is kell semmilyen pszichológiai diploma, vagy más oktatási rendszerekben is, ahol olyan embereket képeznek, akik majd valaha emberekkel fognak foglalkozni, nincsenek átfogó felvételi vizsgák, melyek kiszűrnék, hogy az illető hallgató küzd-e valamilyen személyiségzavarral és ha igen, ezt hogyan kezeli, mennyire van tudatában stb. Így történhet az, hogy időszakosan lehet találkozni a segítő szakmákban is olyan szakemberekkel, akik kezelési helyzeteket és kapcsolatokat személyes -szubjektív bevonódással kezelnek. A legtöbb ilyen estben az illető, mivelhogy teamben dolgozik kap erről visszajelzést, majd lehetőséget arra, hogy kezdjen valamit a problémájával. Az általános képzés keretein belül a hallgatók kapnak némi képet mindenféle rendellenességről, de az igazi pszichopátiai kórképek átfogó tanulmányozásával azok fognak találkozni,akik az alapképzés után klinikai szakképesítésben részesülnek, melynek alapfeltétele a klinikumban való munka is. Ezek azok a szakemberek, akik terápiás végzettségek mellett átfogó terápiás kezelést is végezhetnek. Ma már a legtöbb munkahely kéri a szakképesítést, legyen az tanácsadói vagy pedagógiai vagy egyéb, így mindenki több felvételi vizsgán megy keresztül, ezáltal megnő annak is az esélye, hogy a súlyos személyiségtorzulások kiszűrésre kerülnek. Itt azért különbséget tennék a konkrét diagnózis és a laikus diagnózis között, lehet, hogy valakinek vannak nárcisztikus személyiségvonásai, de azért még nem személyiségzavaros. Ez minden más korképre is igaz. Ha egy probléma tudatos és kezelés alatt áll, egyáltalán nem biztos, hogy a kliensek hátrányát fogja szolgálni. A pszichoterapeuták működésének alapfeltétele a rendszeres önismereti és szupervíziós munka. Ami a személyes kérdését illeti, nyilván senki sem bánthatja a családját, ha mégis megteszi ezt, akkor a bántott félnek lehetősége van olyan döntéseket hoznia, amivel ezt megakadályozza. A rendszerünk úgy van felépítve, hogy a bajbajutottakat számos alapítvány és más intézmény is támogatja, ma már több olyan hálózat és önszerveződő kör is van, ahova fordulhat bárki aki a bántalmazásban érintett. Ha ez a helyzet, csak biztatni tudom , hogy gondolja át lehetőségeit, nézzen utána a segítő szervezeteknek és konkrétan kérjen tanácsokat, segítséget, támogatást. Remélem sikerül megoldania ezeket a problémákat. Üdvözlettel, Balázs Nelli, klinikai szakpszichológus