Az életem válságban !

A kérdés

Kedves uram/hölgyem. Egy hosszú történetet szeretnék leírni a sajátomat szeretném ha segítene. Megpróbálom nem kuszán,érthetően leírni.6 éve vagyok együtt a párommal én 26,ő 22 éves most.Már kezdetben éreztem hogy nincs rendben semmi a szüleinél,de mára már tudom hogy utálnak!Mikor megismerkedtünk 16 éves volt a párom én 4 el több,nagyon egymásba szerettünk,de a szüleik közénk álltak.Nem engedték hogy nálam aludjon,se elején se az első 2 évben,azt mondták ne akarjunk házas életet élni,meg hogy ők nem akarják azt a hibát elkövetni hogy nálam alhasson.(nem értem ez miért hiba)Minden ismerősük a párom szüleinek tök más volt rendesebbek nekik is volt lányuk és szó nélkül ott aludhattak a párjuknál,kezdetben még meg is érteném de hogy 2 évet kellett erre várni szerintem ez vicc.A másik probléma hogy gyereknek tekintettek mind engem mind a párom csak azért mert suliba jártam.1 év elteltével nem engedte el velem és a családommal nyaralni merthogy ha valami baja lesz a páromnak nem tudom mit kell vele tenni.Tehát ez nekem túl ment a gyerekességen kicsit megalázottnak éreztem magam hogy ennyire nem vagyok suta!A szomszéd lépcsőházba nem engedték át a barátnőjéhez aludni úgy hogy a szülei otthon voltak.Tehát annyira burokba tartották otthon hogy az hihetetlen.A másik hogy ebben a 2 évben míg nem jöhetett ki aludni folyamatosan hazudoztak a szülők, hogy jöhet majd ha 16 és fél lesz , majd ha 17 stb ,stb. Mindig kötötték valamihez majd ha nagykorú lesz és ezzel hitegettek mindkettőnket.Állandóan elhordtak engem a hátam mögött a páromnak ő meg elmondta hogy miket üzentek a szülök. És ezt így 3 éven keresztül tűrtem. Igen ám itt jön a kérdés hülye vagyok e? Senki nem tűrne ennyit folyamatos kisebbségi érzetet keltettek bennem mintha kevés lennék a lányhoz.ÉS nem mertem visszaszólni,nem mertem kiállni kettőnkért nehogy elveszítsem a lányt.(előtte sok csalódásom volt és úgy éreztem szeretnék már valakihez tartozni).És sajnos minden áron együtt maradtunk. A lány csak hozta vitte a híreket,aztán egyszer úgy gondoltam leülök beszélgetni a szülőkkel ,egyszer az egyikkel ,egyszer a másikkal. Hát semmit az ég világon nem értem el!Üvöltözött az anyja velem, én meg csak annyit kértem hogy légyszíves ne beszélj így velem de full normálisan ,erre felpattant az apja és azt mondta takarodjak ha valami nem tetszik ez az ő háta és úgy beszélnek otthon ahogy akarnak,gondoltam magamban jah csak semmit nem tettem, de folyamatos üvöltözések után egyszer had szóljak már én is.Volt egy nővére akinek bejöttem külsőre ,barátnőm állítása szerint, és féltékeny volt a saját húgára hogy vele járok és nem a testvérével,na ezért ő is azon volt hogy szedhetne szét minket.Én apa nélkül nőttem fel mivel az elhunyt. És csak a tesóm ,anyú meg én voltunk mindkettő papám,mamám hamar elhunyt.Ezért mikor náluk családi rendezvények voltak,összejövetelek engem is elhívtak ez első két alkalommal még tetszett is mindig is család centrikusnak tartottam magam,örültem hogy van egy új "családom",de a bökkenő ott volt hogy a párom papája ivott állandóan és tömte a párom és a szülei fejét hogy ne maradjon velem,fiatal hozzám ,minek kell lekötni magát mellettem ,fiúzzon úgy hogy én már 1 éve akkor vele voltam.Érti ön milyen rosszul esett természetesen ebbe a probléma az volt ,hogy bármi amit elkövettek nem szemtől-szemben történt, hanem hozta a párom a "hírt".Ő akkor olyan naiv volt hogy hiába mondtam hogy mit akarnak milyenek a szülei, ő csak áh biztos nem gondolják komolyan, szeretnek engem stb. Tehát buta is volt ki kell hogy mondjam mivel bármit el tudtak vele hitetni a szülei, de milyen is legyen egy ilyen burokban felnőtt lány akinek tiltva volt kb minden .Később az is kiderült,hogy csak miattam voltak a tiltások hogy szét szedjenek minket.Nem én voltam úgy a páromnak első, de az apjának az volt beadva,mivel szövetkezett a párom anyja a párommal az apja ellen,mert az annyira szigorú volt hogy ha egy hajfésű lett véve lánynak azért is órákig üvöltözött.És ezt meg meg sem értette volna.Egy évig úgy tettünk hogy ne legyen baj hogy nem mondtuk el hogy együtt is aludtunk már.Ha kijött hozzám a párom haza kellett kísérni nehogy a romák elkapják a sötétben,amikor a barátnőivel találkozott akkor egyedül ment haza az nem volt baj.A másik a páromra rátört az őszinteségi roham ekkora már ,és azt is elmondta hogy a 25 éve házas szülei közűl az anyját veri az apja, az anyja a régi szomszédjával lefeküdt, stb, ezt elmondta az anyjának hogy én tudom,itt meg állnék igen, tudom a párom is benne volt és keverte a dolgokat ,és ezzel kicsinált. A lényeg hogy így még jobban megutált az anyja, a nővérével együtt.Teltek múltak az évek és kb 3 év elteltével vagy még annyi se rosszul érzetem magam mikor ki kellett menni hozzájuk, éreztem hogy nem tartozom ide, de muszáj volt mert tiltották volna a párom. Én meg tanultam nem tudtam volna eltartani! Jöttek a problémák kitudja hány millió veszekedések , hogy kikészített az egész családja, rokonság,mindenki. Elkezdtem rosszul lenni mikor hozzájuk mentem egybe volt hasam, görcsöltem ,szorongtam. stb.És úgy döntöttem hogy soha többé nem megyek hozzájuk, folyamatosan egyre kevesebbet jártam ki. míg végül egyszer sem.Közben folyamatosan uszították a párom ellenem én meg hogy,hogy fáj amit tett a családja és két tűz közé került.Azokat mondták neki hogy hagyjam ott a sulit ,menjek el dolgozni és tartsam el a lányt náluk ez a szokás :/ közben a tesójának másik barátja lett,és az diplomás mérnök volt ,stb, és sokat keresett de nekik az is kevés volt őt is alázták és semmibe vették,nekik senki nem volt jó bármit is csinált!Egyre többet kezdtem el rosszul lenni otthon is és oly annyira hogy tükröt kellett nyelnem. Orvostól orvosig jártam. Közben a tesója megesküdött és én nem tudtam elmenni mivel épp rosszul lettem aznap,Ők azt hitték hogy kitalálom.Ott az esküvőn, voltak annyira gerinctelenek,elnézést a vulgáris kifejezésért , rá akarták tukmálni a párom tesójának, a férjének az unokatesójára mert az rendőr volt, én meg egy senki ő szerintük. Folyamatosan 10-12 rokona hónapokon át tömte a fejét, ellenem hogy én senki nem vagyok.És szét tudtak szedni a szülei minket.Elvették a telefonját végig olvasták msn beszélgetésüket,amiben voltak kettőnkre tartozó magán dolgok is. Gusztustalannak tartottam őket. Azt mondták hogy sose szerettem stb. Végül is nagy nehezen 2hét után elértem telefonon,és megbeszéltük kibékültünk,ámde az volta feltétel hogy még ÉN kérek a szüleiktől bocsánatot vagy sose láthatom a párom. Ez megtörtént, és az anyja a szememhez vágta hogy milyen gusztustalan vagyok megrontottam a lányát, holott nem én voltam az első.Szerintem még millió egy dolgot kihagytam belőle, és van amit le sem írtam ezek a fínomabb dolgok voltak,és azóta én beteg vagyok. Testileg lelkileg nem beszélek a szüleivel,de nem bírom lezárni mind azt amit a párom tett hogy hazudozott, hozta a híreket, még akkor is ha manipulálva volt, Szüleinek meg végképp!Közben édes anyámnál lakunk párom dolgozik,én nem tudok ezektől dolgoktól azóta fekélyem van , szív probléma ,fogászati .pánikbeteg lettem stb. Kettőnk közt viszonylag rendeződtek a dolgok,de nem tudok bízni benne a páromban akár hogy akarok nehéz!Édesanyám is kikészült hogy én ilyen ramaty vagyok szinte már utálja a párom hogy minden miattuk van. Egy fedél alatt lakunk hárman ami egészségtelen ,de jelenleg párom fizetéséből nem élnénk meg, A nővérem és az édesanyám összevesztek,nem állnak egymással szóba én édesanyám ,mellett álltam ki így hát már velem sem, ezek miatt elvesztettem mindent barátot, önbecsülést ,egészséget ,régi önmagam.És nekem is megromlott a kapcsolatom anyummal ,beteges lett ő is nem hisz páromnak .nekem sem hol ott megváltozott már a párom, de anyum ugyanúgy a múltban él mint én, hordozzuk a sebeinket, én ki szeretnék ebből törni.Lépni mert belerokkanok.Már egy éve köhögök,minden vizsgálaton voltam sehol nem találtak szervi bajt,de senki nem tudja eldönteni hogy a sav okozza e vagy az ideg.Fulladni is szoktam gombóc érzés a torokban,erre mondják ez sav,másik orvos ez pánik. Szedek savlekötőt évek óta és semmit nem használ!!! 7-8 félét kiprobáltam és semmi!Anyum annyira kezd leépülni hogy semmit nem hisz el , képzelődik bármilyen ártatlan dolgot mondunk, azt mondja hazudunk ,valamit mond ,én arra mondok valamit és rám ordít hogy ő nem mondott ilyent. Én ezáltal agresszív lettem,ideges , csapkodó stb.Nem hisz nekem senki, sose vett senki semmibe, mert nem mertem megmondani mi a bajom.ha már most kinyitom szám és üvöltve, vagy rendesen közlök valamit lenéznek,szavakkal aláz édesanyám is, olyanokkal ami nem ide való,nem tudom mi tévő legyek , nem lehet anyummal le ülni beszélgetni normálísan ,cirkusz lesz a vége de mindig. Tudom hogy el kéne költöznöm munka stb, De nem megy Félek, És félek dolgozni is mivel egyszer egy munkahelyen megfenyegettek a romák .ha ezt meg azt nem teszem meg engem és a családom is megölnek. És állandóan bántottak iskola munkahely mindenhol. Így hát már nem ismerek dolgozni ,de nem istudom míg nem oldodik meg ez a pánikbetegség.ÉS úgy érzem nincs kiút. Ez a történet az életem egy része rengetek ilyen sok rossz van benne kérem segítsen írjon pár bíztató sort valamit ,amin elindulhatok .Nem szeretnék pszichiáterhez menni nem szeretnék gyógyszert szedni tőle!!!! Semmi áron,néha szedek frontint. Úgy érzem semminek nem tudok már örülni, megvagyok keseredve. nincs örömforrásom.Kérem segítsen! Üdvözlettel: István.