A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Én diagnosztizált Asperger-szindómás vagyok. 16 évesen kaptam a diagnózist. most 27 éves vagyok, eddig szépen kontolláltam a dolgokat és fejlődtem, tanultam szituációkat. Viszont a kisebbik fiam (3 éves) autigyanús. Igazából én úgy érzem, hogy nekem ez egy új szituáció, nem tudom kezelni az ő tüneteit, nem tudom, mit kell tenni. Nekem vannak berögződéseim (pl. ha valamit elkezdek csinálni, akkor én azt addig csinálom, amíg nem végzem) és ha nem tudom ezt végrehajtani, akkor eluralkodik rajtam egy pánikszerű idegesség. Konkrétan olyan tünetek jönnek elő nálam egy egy szituban, ami még nem volt. Nem tudom egyszerűen, hogy álljak a gyermekemhez, hogy kezeljem a dühkitöréseit és az egyéb tüneteit. Néha úgy érzem, megfulladok a tehertől. És a gond az hogy ezt senki nem látja, hiába mondom el (de nem is tudom rendesen elmondani, csak, hogy rosszul vagyok). Annyit látnak, hogy nem foglalkozom a gyerekkel, mindig ezt hallgatom és ez nagyon rossz, mégha nem is látszik.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező!
A gyereknevelés mindannyiunknak új élményeket, új helyzeteket hoz. A dührohamok szerintem minden anyuka számára kihívást jelentenek, de az autizmusban érintett gyerekeknél még nagyobb energia a dührohamok megeőzése, kezelése. Pl. fel kell deríteni, hogy mi váltja ki az indulatosságot, mire érzékeny a gyermek, és fokról-fokra lehet segíteni, hogy egyre több helyzetben biztonságban érezze magát, és a dühroham helyett máshogy jelezze, hogy segítségre van szüksége. Gyermekklinikai szakpszichológust kellene felkeresni, akitől gyakorlati segítséget kaphat, és akivel közösen csökkentheti az anyai szerephez kapcsolódó terheket! Fontos még az autizmus diagnózis felállítása, amit ha már javasoltak Önöknek, akkor érdemes elindítani.
sok sikert,
Szőke Piroska
Kiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
