A kérdés
Kisebbik fiam 3,5 éves. Életének első 2 hetét végigaludta, a 15. napot végigordította. A kötődő nevelés híve vagyok együtt aludtunk, igény szerint szoptattam, hordoztam – sokszor ordított - . Az első pár hét után nem tudott elaludni egyedül és úgy tűnt napról napra emelni kell a külső erőfeszítéseket, hogy álomba szenderedjen, perc alvásért 1 óra babával a karban hullámzó "ugrálással" fizettünk, éjszaka is ugyanez 2 óránként. Férjemmel teljesen ki voltunk purcanva én a szakadék szélén álltam, pszichésen teljesen kivoltam, többször kiborultam a férjemnek, hogy itthagyom őket, mert ezt nem bírom tovább és naponta többször sírva hívtam fel. Gyermekem vígasztalhatatlan volt 2 órát képes volt sírni a kezemben és nem lehetett megnyugtatni. Többször mikor már nem bírtam tovább az üvöltését 10 percre magára hagytam, hogy összeszedjem magam… Születési trauma nem érte, fizikailag egészséges, elhúzódó sárgasága volt-nem derült ki mi okozta-. Ambivalensen kötődik. Mit tehetek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Krisztina!
Szülő legyen a talpán, aki kialvatlanul, rengeteg éjszakai "ugrálás" mellett, a megnyughatatlanul "ordító" csecsemője mellől ne vonulna el kicsit összeszedni magát. Szülési trauma nélkül is lehet egy csecsemő "nehéz" csecsemő, aki rosszul alszik, nehezen megnyugtatható stb. stb. Sok kérdés felmerül, amire az Ön által írt pár sor nem ad választ - milyen mostanában, hogy alszik, hogy eszik, mire érzékeny, hogy alakult a beszéd- és mozgásfejlődése, hogyan alakult azóta a kapcsolatuk... Mindenképp hasznosnak gondolom (az Ön megnyugtatása miatt is) a helyi pedagógiai szakszolgálatnál egy pszichológussal és/vagy gyógypedagógussal átbeszélni ezeket a kérdéseket.
Üdvözlettel:
Szvák Judit
Kiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus