A kérdés
A nevelt fiam elköltözött,majd visszafogadta a felesége,de a rabszolga munkán kívül semmit nem enged neki, egy fedél alatt, egy asztalnál, de külön ágyban,és szobában élnek. A fiú mindig "papucs" volt. Nem tudok leásni a gyökerekig, Állítólag már a 3.-k gyermek után válni akartak. A z 5.-ik után az anyának hipertónia, majd cardiol okok miatt is végleges fogamzás gátlás műtéti coagulatioval. Azóta van ez a "hidegség" Nem tudom mit tanácsolhatnék nekik. az asszonyka volt már valami egy hetes lelki gyak.-on amit egy szerzetes vezetett, mindketten együtt az asszony elzárk miatt nem mennek el közösen ház.-i gondozóhoz. Istenhívők. Tőlünk messze élnek, Zalában, ritkán tudjuk őket emiatt személyesen meglátogatni. Az apa mérnök, az anya tanárnő, amit nem gyakorol,mert otthon van régóta a gyermekeivel. A különélés kb. 1,5 hónap volt,amely alatt az apa rendszeresen, naponta látogatta a gyerekeket segítve a minden napok feladatait, amennyire az anya engedte,ez változó volt, de általában 80%-ban még az esti fürdetést is.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Segíteni szeretne, de úgy tűnik hiábavaló igyekezete, mert ők a saját életüket élik, ahogy tudják. Nagyon nehéz szülőként azt látni, hogy a gyerek kínlódik, vergődik, nem "ezt érdemelte felnőttként". Viszont attól felnőtt, hogy dönteni tud, felelősséget vállal, és a saját lehetőségei alapján megold. Ön mennyire volt befogadó, ha tanácsokat osztogattak Önnek, kéretlenül? A legjobb szándék ellenére sem talál oda a kéretlen tanács, mert nincs aki fogadja. Kérdésekkel tudja megtámogatni nevelt fiát, melyek nem támadóak, hanem gondolkodásra ösztönzőek. Az is előfordulhat, hogy kérdéseire olyan választ kap, ami Önt is gondolkodóba ejt. Ön kívülről látja az eseményeket és távolról. Nem ismeri a benn zajló folyamatokat, hiszen nincs jelen. Nem tudja mi-miért van. Amit Ön gondol a messzeségben, az az Ön eddigi tapasztalatát erősíti, ami valóságában az Öné, és nem a fiáé, és fiának családjáé. Kedves Levélíró, bizonyára konkrétabb tanácsot várt, de felelősséget mindenki onmagáért, saját döntéseiért tud vállalni. A felnőttség fokmérője ez. Tisztelettel, Jeges C. EleonóraKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz