10 éves gyermeknek gyilkos gondolatok

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, az első és legfontosabb "feladat" megnyugodni, és világosan tudatosítani, hogy a fia nem követett el semmi agresszív dolgot, csak fél tőle, hogy elkövethet. Abszolút nem biztos, hogy el is tudna követni ilyesmit, hiszen a gondolat mindig sokkal szabadabb, mint a viselkedés, elég valószínű, hogy a szeretet és az erkölcsi gátlás megakadályozná a fiát abban, hogy a testvéreit bántsa. DE: ettől az ő kétségbeesését komolyan kell venni, mert az valódi. Persze, lehet Önnek igaza abban, hogy az agresszív elektronikus játék hozzájárulhat agresszív fantáziák, agresszív gondolatok felerősödéséhez, és valóban elképzelhető, hogy könnyebb volna az életük, ha ilyen agresszív játékokat nem játszana. Bár a pszichológus szakma megoszlik abban a tekintetben (mert az ide vonatkozó kutatások ellentmondásosak), hogy az agresszív filmek és játékok levezetik, tehát csökkentik a gyerekek agresszióját, vagy éppenséggel fokozzák azáltal, hogy ötleteket adnak, tehát biztos válasz a kérdésének erre a részére nincsen. Én magam - inkább magánemberként, mint pszichológusként - nagyon nem szeretem ezeket a játékokat, nagyon természetellenesnek érzem, hogy édes ártatlan gyerekek virtuális gyilkolással múlassák az időt... De abszolút nem kell velem ebben egyetérteni. A fia agresszív gondolatainak forrását azonban inkább másutt keresném (és innen már a találgatások talaján vagyok, hiszen nem ismerem Önöket). Nagyon természetes volna, ha a fiában, mint más gyerekekben is, féltékenység volna a testvérei felé. Még a legjobb szülők sem tudják (nem is dolguk) pont ugyanazt nyújtani az összes gyereküknek, így a testvérek gyakran féltékenykednek egymásra. Ebben sok lehet az agresszió, sok veszekedés, verekedés forrása lehet. Van hogy a 2-3 éves "nagy" testvérrel nem is lehet egyedül hagyni a pici baba testvért, mert veszélyesen bántja a nagy a kicsit, és ha beszélni tud, mondja is anyának, hogy "dobjuk ki a tesót a kukába", vagy "vigyétek vissza oda, ahonnan jött". A nagyobb gyerekek már megfésülik, megválogatják tetteiket, szavaikat, de a féltékenység keserű érzése nem okvetlen szűnik meg. Nem írt arról, hogy a fia a testvérsorban hol helyezkedik el. HA esetleg ő a legnagyobb, hát keserűen élheti át, hogy a kicsiknek több babusgatás, több engedékenység jut. A fiával való kapcsolatuk bizalmi voltát dicséri, hogy Önhöz fordult a félelmével a fia, ez jó hír. Lehetne is talán beszélgetni is vele, hogy mi bántja, haragszik-e, mire, kire miért haragszik. Ez megoldási ötleteket is adhat, meg önmagában is enyhítheti a feszültséget, ha ki lehet mondani, amit átél. Egyébként tényleg, felmerült bennem az is, hogy szabad-e Önöknél haragudni, veszekedni ... mert ha ez nincs benne a szokásos családi életükben, az megnehezítheti, hogy a gyermek megbirkózzon a saját - természetes - haragjával. Mindenképpen jó ötlet szakemberhez fordulni, aki a fenti út végigjárásában segít. Ne orvoshoz, hanem pszichológushoz forduljanak, gyerekpszichológust keressenek fel, magánrendelésen, vagy a Pedagógiai Szakszolgálatnál (nevelési tanácsadóban). Üdvözlettel: Biró Eszter