Bemutatkozás
Kalkopulosz Eszter Eleni vagyok, okleveles pszichológus. Jelenleg a magánellátás mellett, iskolapszichológusként dolgozom egy műszaki technikumban. A mindennapi munkám során fiatalokkal és családokkal találkozom, akik különböző nehézségekkel küzdenek: veszteségekkel, krízisekkel, bizonytalansággal vagy az érzéssel, hogy elvesztették/nem találják a kapaszkodót, biztonságot, kétségbeejtőnek érzik körülményeiket, vagy csak keresik az érzelmi igazságukat.
Hiszek abban, hogy mindannyiunkban van egy egészséges, életerős énrész. Egy rész, amely képes alkalmazkodni, fejlődni, és újra mozgásba lendülni akkor is, amikor az élet megnehezül. A segítői munkám során azt érzem feladatomnak, hogy ezt a belső erőt közösen felszabadítsuk, elérhetővé tegyük és segítsek megtalálni azokat a kapaszkodókat, amelyekre támaszkodni lehet a jelenben és a jövőben is. Számomra a pszichológiai munka nem a nehézségek megszüntetéséről szól, hanem arról, hogy megtanuljunk együtt élni velük — tudatosabban, stabilabban, önmagunkhoz közelebb. Szemléletem alapja az, hogy a nehézségek az élet természetes részei. Nem azért, mert könnyűek vagy igazságosak, hanem mert megtörténnek. Bár sok mindent nem tudunk megváltoztatni, abban szinte mindig van mozgásterünk, hogy hogyan viszonyulunk ezen nehézségekhez, és hogyan szeretnénk tovább élni az életünket. Hiszem, hogy az önismeret nem tökéletességet jelent, hanem kapcsolatot önmagunkkal. A saját érzéseinkkel, a történetünkkel, a különböző énrészeinkkel — mindazzal, ami bennünk van. Azt a folyamatot, amelyben lassan megtanuljuk elfogadni és integrálni önmagunkat.
A személyes utamon hosszú ideig meghatározó volt a mozgás és a tánc jelenléte. Ez (is) tanított arra, hogy a testünk és az idegrendszerünk szorosan összefügg a mentális, érzelmi állapotunkkal, és hogy sokszor nemcsak gondolatokon keresztül tudunk változni, hanem tapasztalaton, jelenléten és kapcsolódáson keresztül is.
Számomra a boldogság nem egy állandó jó érzést, hanem egyfajta belső egyensúlyt jelent. Azt a képességet, hogy meg tudjuk élni az örömöt és a szomorúságot, a reményt és a bizonytalanságot — miközben bízunk abban, hogy képesek vagyunk élvezni az életünket és haladni a céljaink felé.
A munkám során gyakran találkozom azzal a megéléssel, hogy „ezt vagy azt kell tennem”.És sokszor kiderül, hogy valójában nem mindig “kell” — hanem választhatunk. A döntéseinknek következményei vannak, és minden választás egyben lemondás is valamiről, ugyanakkor lehetősége valami másnak. Ezért nehéz döntéseket hozni, és mégis, nap mint nap megtesszük.
Hiszem, hogy sokkal több szabadságunk van, mint amennyit elsőre érzékelünk. Szabadságunk abban, hogy mérlegeljünk (vagy intuitívan döntsünk), döntést hozzunk, és felelősséget vállaljunk azért, hogyan szeretnénk élni. Számomra a segítői munka lényege az, hogy ebben a folyamatban támogassam, kísérjem a hozzám fordulókat: Nem direkt megoldásokat adni, hanem egy biztonságos teret teremteni ahhoz, hogy megtalálják a saját válaszaikat, a saját útjukat, és azokat a kapaszkodókat, amelyekre támaszkodhatnak, egy ítélettől mentes, elfogadó légkörben.
Hiszem, hogy a cél nem egy tökéletes élet, hanem egy élhetőbb, stabilabb, valóságosabb élet. Egy olyan élet, amelyben kapcsolatban vagyunk önmagunkkal, képesek vagyunk együtt élni a nehézségekkel, és megtalálni az értelem apró pontjait a mindennapokban.
Amennyiben úgy érzed támogatásra van szükséged, keress bizalommal. Ez talán a legnehezebb első lépés. Bátor dolog segítséget kérni!
Bejelentkezés: [email protected] email címen, rövid bemutatkozással és motivációd, nehézséged pár mondatos megfogalmazásával. Jellemzően 24 órán belül válaszolok a megkeresésekre.