Bemutatkozás
Fontosnak tartom a rendszerszemléletet, vagyis azt, hogy az embert ne önmagában, hanem családi, párkapcsolati és társas kapcsolatrendszerében vizsgáljuk. Hiszem, hogy a jelenlegi nehézségeink megértéséhez sokszor érdemes feltárni a visszatérő kapcsolati mintákat, ugyanakkor legalább ilyen fontos a meglévő erőforrások felismerése és mozgósítása.
Mélyen hiszek abban, hogy kapcsolatainkban nemcsak sérülhetünk, hanem gyógyulhatunk is. Sokszor már az is hatalmas segítség, ha valakivel megoszthatjuk a nehézségeinket, kimondhatjuk a kimondhatatlannak tűnő problémákat, és közben megtapasztaljuk: van, aki valóban figyel ránk.
Az egyik legfőbb feladatom, hogy a hozzám fordulókkal közösen felszínre hozzuk a bennük szunnyadó erőforrásokat. A problémával és annak miértjével is lényeges behatóan foglalkozni, de ugyanannyira fontosnak tartom, hogy együtt erősítsük a „képes vagyok megküzdeni ezzel” érzését. Az ülések során biztonságos környezetet igyekszem kialakítani, ahol kulcsfontosságú az empátia és a feltétel nélküli elfogadás.