Asperger-szindróma

Az Asperger-szindróma megnevezés Hans Asperger nevéhez fűződik, aki először írta le (1944) ) ezt az állapotot. Az Asperger-szindróma egy fejlődési zavar, mely az egész személyiségre kihat és egész életen át tartó „állapotként” írható le. Ez a megfogalmazás  ugyanakkor mai fogalmaink szerint nem teljesen tökéletes, hiszen megfelelő, célzott segítségnyújtással az érintett személyek állapota javítható.

Az Asperger-szindróma a közhiedelemben, mint enyhe autizmus jelenik meg, valójában a tünetei ugyanolyan súlyosak lehetnek, mint azoknál a személyeknél, akik autizmus diagnózist kaptak. Asperger-szindróma diagnózist azon esetekben adnak, amikor nem tapasztalható megkésett beszédfejlődés, valamint nincs elmaradás az értelmi képességekben, azaz az IQ átlagos vagy átlagon felüli. Az Asperger-szindróma tehát az autizmus egy típusa, melynek súlyosságaszemélyenként változó. Súlyos esetekben a személy akár értelmi fogyatékos látszatát is keltheti, még akkor is, ha az intelligenciája a normális tartományban van vagy kiemelkedő, aminek oka az állapot tüneteinek súlyosságából fakad.

Az Asperger-szindróma tünetei 3 területen fedezhetők fel:

1. Kölcsönös kommunikáció,
2. kölcsönös társas interakciók,
3. rugalmas gondolkodás és viselkedés zavara.

Ezen a 3 területen a személyeknél minőségi eltérés tapasztalható, vagyis teljesen másképp kommunikálnak, másképp teremtenek kapcsolatot és másképp gondolkodnak, mint azok, akiknek nincs ilyen problémájuk. A gyermekeknél előfordulhat, hogy egyáltalán nem érdeklődnek a többi gyerek iránt, hanem inkább magányosan játszanak, kerülik, vagy el is utasítják a többi gyermek közeledését. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy próbálnak barátkozni, de ügyetlenül, túl hevesen, durván teszik, nem veszik észre, ha a másik gyermek számára zavaróak: viselkedésük olyan, akár a „kis elefánt a porcelán boltban”. Mások érzelmeit nem tudják kitalálni az arckifejezésekből, gesztusokból, hanglejtésekből, ezért fordulhat például elő, hogy nevetnek, ha valaki sír vagy mérges. A környezet számára úgy tűnhet, hogy nem mutatnak empátiát.
Nem csak mások megértése okoz nehézséget számukra, hanem a sajátjaik kifejezése is. Sok gyermeknél nem lehet megállapítani, hogy mikor szomorú, mérges vagy vidám, mert semmilyen változás nem figyelhető meg arckifejezésükben, gesztusaikban.
A kommunikációs eltéréseknél nagyon gyakori, hogy a gyermekek nem tudnak beszélgetni. Ennek oka nem a beszédképesség hiányában, hanem céljának meg nem értésében rejlik: tudnak beszélni, de nem értik, hogy annak elsődleges funkciója a másik emberrel való kapcsolat felvétele és fenntartása. Ezért lehet, hogy a kiváló szókinccsel beszélő gyermek egyetemi szinten tud kiselőadást tartani a dinoszauruszokról, de nem tud egy pohár vizet kérni. Igen jellemző az is, hogyszó szerint értelmezik az elhangzottakat. Gyakran említett példa, hogy az asztalnál ülő Aspergerszindrómásnak feltett udvarias kérdésre, miszerint „Ide tudnád adni a sót?” a válasz „Igen.”, de nem csinál semmit. Ennek oka, hogy nem értik a szavak szó szerinti értelme mögött a kommunikációs szándékot.

A rugalmas gondolkodás és viselkedés zavarának leggyakoribb megnyilvánulása, hogy a személyek mereven ragaszkodnak bizonyos szokásokhoz, rutinokhoz, nem szeretik a változásokat, újdonságokat. Mindig ugyanazon az útvonalon mennének óvodába, hogy mindig ugyanazt a ruhát viselnék, ugyanazt az ételt ennék, ugyanazzal a játékkal, pontosan ugyanúgy játszanának. A tünetek súlyossága az egészen enyhe, alig észrevehetőektől a nagyon súlyosig széles skálán mozog, utóbbiak a személy a környezetének életét is megnehezítik.
Az Asperger-szindróma egyénre szabott terápiával javítható, de nem gyógyítható. A terápia célja a társas- és kommunikációs készségek fejlesztése, a helyes viselkedés megtanítása különböző helyzetekben. Az Asperger-szindróma tehát az autizmus spektrum betegségek egy változó súlyosságú típusa. Az Asperger-szindrómás személyek nem tudnak megfelelően kapcsolatot teremteni az emberekkel, valamint jellemző rájuk a rugalmatlan, merev viselkedés és gondolkodás. A gyermekek és felnőttek viselkedése gyakran tűnhet úgy, mintha neveletlenek, udvariatlanok, tapintatlanok lennének. Valójában az esetek többségében nincs mögötte szándékosság, hanem egyszerűen nem értik a körülöttük zajló világot és ezt nem is tudják elmondani nekünk.

További információkért a felhasznált forrásokból tájékozódhatnak:
Sainsbury, C. (2011) Marslakó a játszótéren. AOSZ, Budapest
Balázs, A. (1997) Az autizmus korszerű szemlélete. Kapocs Kiadó, Budapest
Lord, C., Rutter, M. (1996) Autizmus és pervazív fejlődési zavarok. Kapocs Kiadó, Budapest
Attwood, T. (2008) Különös gyerekek. Animus Kiadó, Budapest