A kérdés
Kedves Karolina! Olyan problémám van amit nem is tudok teljesen megmagyarázni. „Nem érzem a valóságot, kiesek belőle” Így tudnám legtömörebben megfogalmazni (kicsit filmesen) Ez nálam már elég rég 13 évesen kezdődött körülbelül, most 26 vagyok. Mostanra elég sok minden közre játszhat szerintem (nem a legjobb a látásom, hallásom, alvás zavarban szenvedek aztán én vidéken nőttem fel.. 5 éve felköltöztem Pestre így teljesen megváltozott körülöttem minden stb...), viszont ezek még 10-en éves koromban nem voltak vagy csak nagyon minimálisan. 18 éves lehettem amikor valamennyire eltűnt ez a „tünet” megvolt utána is de eltudtam magamban nyomni nem figyeltem rá. Körülbelül fél éve jött vissza ez az érzés viszont most sokkal erősebb mint régen. Kezdek kicsit megijedni, félek hogy valami komoly következménye lehet ha ez tartósan fenn áll. Nem is tudom... érzek magam körül mindent, tudok mindenről mégis olyan mintha.. álmodnék? nem ez a legjobb kifejezés rá de talán ez áll a legközelebb, homályosan érzek mindent. Az a legrosszabb amikor „kiesek a valóságból” mindenre emlékszem minden cselekményre, érzésre még is olyan mintha csak ott teremnék. Nagyon szépen köszönöm hogy végig olvasta és hogy foglalkozik a problémámmal.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, a levele megszólításából arra gondoltam, hogy egy konkrét kollégának szánta a kérdést. Kerestem, hogy kire gondolhatott, de nem találtam, ezért úgy gondolom, válaszolok Önnek. Ha kifejezetten egy konkrét kollégám véleményére kíváncsi, akkor kérem, tegye fel ismét a kérdését, a megszólításban teljes névvel, hogy egyértelműen célba találjon. A lényegre térve: annak, hogy az ember álomszerűnek éli meg a konkrét élethelyzetét, sokféle oka lehet. Ha jól értem a leveléből, ez egyfajta tudatállapot módosulás lehet, ami például nem ritka azoknál, akik valamilyen traumát, bántalmazást szenvedtek el, és - többnyire gyermekkorukban - rátanultak arra, hogy a nehéz élethelyzetekben "kikapcsoljanak", ami lehetővé teszi, hogy tudati szinten "másutt legyenek", mint ahol a nehezen elviselhető dolgok történnek. AZ idézőjellel azt szeretném jelezni, hogy mindez nem a fizikai valóságban játszódik le persze, hanem a szubjektív élményekben. Számos más oka is lehet annak, hogy az ember álomszerűnek érzi a valóságot. Gyászban is előfordul, ott is egyfajta védekezés ez, valami kétségbeesett remény, hogy fel lehet ébredni, a rossz dolgok nem is valóságosak. Ön nem írt azonban le efféle traumatizáltságot, talán nem történt ilyen, talán csak nem tartotta fontosnak itt megemlíteni. Szerintem vegye komolyan azt az érzését, hogy ezzel foglalkozni érdemes.Én mindenesetre azt javasolnám Önnek, akár szenvedett el traumát, akár nem, hogy keressen fel egy pszichiátert vagy klinikai szakpszichológust, és kérje ki személyesen a véleményét. Több információ alapján pontosabb véleményt lehet mondani. Ez már csak azért is indokolt, mert mint írta, megijeszti Önt ez az élmény, és mert ez biztosan nehezíti a társas kapcsolatait, hétköznapi életének egyéb vonatkozásait is. Üdvözlettel: Biró Eszter