Teljesen eltérő emlékek egy helyzetre

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, nagyon megrázó lehetett önmagában az is, hogy az emlékeivel egyedül maradt. A trauma megoszthatatlansága, az erőszak körüli hallgatás, a tény, hogy a családon belüli erőszak elkövetőit a családon kívül (kollégák, szomszédok, stb.) általában rendes, megbízható emberekként ismerik, így az áldozat sokszor nagyon magára marad, akár a saját emlékeinek, szenvedésének valóságosságában is kételkedhet. Sokszor nem csak hallgatás, de tényleges feledés is bekövetkezik, akár úgy, hogy az áldozat nem emlékszik, akár úgy, hogy az elkövető nem - hiszen ezek az emlékek nagyon megterhelőek. És nem feltétlenül csak az áldozatnak, de a bűntudat révén akár az elkövetőnek is. Persze ez a gondolatmenet nem elég arra, hogy kimondjuk, hogy hogyan, és mi történt akkor, 40 évvel ezelőtt. Ha a történteknek tanuja nem volt, és a testvérével nem lehet erről beszélgetni, akkor a saját emlékei igazíthatják csak útba. Azt javaslom, hogy keressen fel minél hamarabb egy családon belüli erőszakkal, traumafeldolgozással is foglalkozó pszichológust, hogy végiggondolhassa az emlékeit, a testvérével való kapcsolatának szálait, családi dolgait, stb. Úgy gondolom, el fog jutni oda, hogy világosan lássa, az emlékeiből mit kell elhinnie mindenképpen, akkor is, ha senki más nem, vagy nem úgy emlékszik is a történtekre, ahogy Ön. És hátha lehet még majd a későbbiekben beszélni, beszélgetni a testvérével - gondolom, hogy őbenne is fontos érzések és gondolatok indulhattak el, amikor Ön felkereste őt. 40 év hallgatás nagy teher. A csodákban ugyan nem hiszek, de a változásban, az egyensúly visszanyerésének, a dolgok megértésnek lehetőségében azonban igen. Üdvözlettel: Biró Eszter