A kérdés
Apám több mint 25 éve gyűjti a foglalkozásához kapcsolódó,amúgy már használhatatlan műszaki cikkeket.Ez odáig fajult, hogy miután 2 éve infarktust kapott és munkaképtelenné vált-bevétele nincs a nyugdíjának kívül,nemcsak megtart mások által kidobott alkatrészeket,notebookokat, hanem meg vásárol is új kütyüket, amiket ki se bont és nem használ.Egy 50 nm-és lakás már full tele van, ahol kb két éve nem is volt(ez volt korábbi otthonunk,miután családi házba költöztünk az ő céges irodája lett,de úgy hogy ott maradtak berendezési tárgyak (agy-fotel,stb..mert már nem tudtuk kiszabadítani költözéskor a dobozai alól.)Ennek a lakásnak a pincéje és garázsa is tele, most családi házunk helyiségei kezdenek elveszni-raktárrá alakulni.A múltban bármikor felhoztuk a témát hogy ezen változtatnia kell, nincs életterünk,egy étkező asztalhoz nem tud a család leülni mert tele van szerelős dolgokkal komoly vita és kiabálás van belőle. Kérdésem:mit lehet ezzel a helyzettel tenni,hogy befejezze?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Zsuzsanna! Elsősorban érdemes átgondolni, hogy milyen érzések lehetnek az édesapjában a műszaki cikkek gyűjtése kapcsán. Azt írja, hogy 2 éve nem képes dolgozni, így elképzelhetőnek tartom, hogy a gyűjtés hátterében a korábbi életéhez, munkájához való ragaszkodás áll. Az akkori aktív, hasznos élete ellentétben állhat a jelenlegi inaktívabb életével, ami felerősíthette benne a már korábban is meglévő gyűjtögetést. A tárgyak sokszor kiszámíthatóságot és biztonságot jelentenek az adott személynek, így érdemes átgondolni, hogy hogyan alakulnak az édesapja életében az emberi kapcsolatok, esetleges hobbik. Milyen szerepe van a családban, hogyan funkcionál az élet egyéb területein (pl. apa, férj, nagypapa, nyugdíjas stb.)? A tárgyak túlzott gyűjtése sokszor függőségre utalhat, amikor sokszor nem is maga a tárgy a fontos, hanem a tárgy megszerzése iránti sóvárgás. Ha ez megtörténik, azaz a tárgy megvan, akkor gyakran újraindul a sóvárgás. Nagyon hasonló folyamat ez, ami előfordul dohányzás, drog vagy szerencsejáték esetén is. Maga a viselkedésváltozás - jelen esetben a gyűjtögetés abbahagyása – egy folyamat, ami különböző szakaszokon megy át. Az édesapja valószínűleg még nincs tudatában a problémának, így nem érzi szükségesnek a változást, ezért is lesz mindig konfliktus, ha ez szóba kerül. Ezek fényében érdemes lehet az édesapját szeretettel, empátiával, új tervekkel, tevékenységekkel körbevenni, amelyek helyettesíthetik az életében a tárgyak gyűjtésére irányuló szenvedélyt. Fontos nála a probléma tudatosítása is, ami nem ijesztgetés vagy győzködés, hanem inkább az ismételt, objektív tényeken való információátadás (pl. fizikailag nem férünk el a lakásban). Amennyiben egyedül nem járnak sikerrel és az édesapja bevonható, érdemes lehet szakember (pszichológus) felkeresése is. Lőrincz-Erdélyi Krisztina
