Tanácstalan

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Azt írja, hogy férjnél van, két gyermekük van, és az édesanyja testvérét gondozza. Jó lenne többet tudnom arról, hogy mi áll annak a mondatnak a hátterében, hogy nincs, aki gondozza. Fontos lenne tudni, hogy kinek a döntése volt az, hogy Ön gondozza őt, megbeszélték ezt a család felnőtt tagjaival, vagy Ön önként vállalta? Esetleg Önt jelölte ki a család, és a folyamatos elvárásokkal ezt újra meg újra kifejezik? A soraiból úgy tűnik, hogy ezzel a problémával egyedül van, úgy érzi, hogy talán kihasználják, csak akkor értékelik, ha önzetlenül időt és energiát áldoz az ápolás oltárán. Mindeközben kérdés, hogy a családjával mennyit tud foglalkozni, a férje és a gyermekei hogy viselik, illetve az édesanyja mennyire vállal részt a saját testvére gondozásában? Van-e még más, akire számítani lehet a családban? Meg tudnák teremteni a lehetőséget az elköltözésre? Akkor ki gondozná a beteget? Lehetséges, hogy akkor az Ön édesanyja magára vállalná a gondozást, tehát valójában képes lenne rá, csak most a könnyebb utat választotta, és Önt bízta meg ezzel? Úgy gondolom, hogy egy családban káros lehet, ha ilyen mértékig egy személyre hárul a felelősség, a gondozás terhe, miközben gyermekek és házastárs is vannak a családban, és több felnőtt személy, akikkel osztozni lehetne a tennivalókban. Szóba került esetleg külső segítség igénybe vétele, pl. ápoló, vagy otthon? Ön úgy érzi, hogy már elfajult ez a dolog, nem kap megbecsülést, sőt, bűnbakként kezeli az édesanyja, mindent azonnal meg kell tennie ahhoz, hogy ne rosszallással reagáljon a tetteire. Az élete romokban hever: itt az idő a saját életével foglalkozni, újra építeni azt. Nemes jellemre utal az önzetlenség, de óvatosnak kell lennünk a határokkal, ha már a kárunkra van valami, ha fontos dolgoktól veszi el az energiánkat, akkor ezt figyelemfelhívásként is értékelhetjük. A lélek nem bírja a sokáig tartó elnyomást, ilyen helyzetben könnyen megjelenhetnek testi tüneteket, amelyek értésünkre próbálják adni, hogy "elég". Talán csak egy kis megerősítésre vár a válaszban, és már tudja, hogy hogyan szeretné élni az életét. Mindenkinek a legjobb tanácsadója saját maga. Ön kívülállóként mit javasolna saját magának? Hogy érzi, mire van szüksége? Természetesen a kivitelezés, megvalósítás módja is fontos kérdés, akár maradnak, akár költöznek. Mindannyiuk érdekében jó lenne több figyelmet fordítani saját magára, a saját családjára, és édesanyjával rendezni a viszonyukat. Ha nézeteltérésre kerül a sor, vagy egyszerűen úgy érzi, hogy szeretne beszélni az édesanyjával, érdemes lenne elmondani neki az érzéseit, hogy ez a helyzet hogyan érinti Önt, és mik lennének az igényei. Nyugodtan merjen kérni, hisz Ön is sokat adott, már igencsak itt az ideje, hogy kapjon is, figyelmet, elismerést, megbecsülést, szeretetet. Sok sikert kívánok Önnek, és jó egészséget, lelki békét, harmonikus családot! Csizmadia Dóra Dalma pszichológus,