A kérdés
Elmentem egy pszichoterapeuta pszichiáterhez első interjúra. Kedvesen mosolygott még az elején, de azt éreztem rögtön diktálni, uralkodni akar és engem lenyomni! A mosolya sem volt őszinte. Megrémisztett. Egy kérdésemre azt felelte "ő semmitől sem fél!" Egy nőtől ezt szokatlannak érzem. Előjött belőle a "pff én vagyok itt az orvos!" lenézés is, pedig nem is ismer. Amikor mondtam két mondatot a problémámról, mű és tankönyv-szagú szavakkal empátiát próbált mutatni. Nem hittem el. Nem éreztem hitelesnek-őszintének. Már idegesített az is, ahogy minden szavamat-mozdulatomat-pillantásomat "szkenneli" és jegyzeteli. Nem szívesen oldódnék fel egy ilyen emberrel beszélgetésben. 15 perc után eljöttem. Szerintem jól tettem, mert aki ilyen hatást vált ki nálam, az legfeljebb még jobban összetört volna. Nála a félelem hiánya vagy tagadása miért lehetett? Ez egy módszer, vagy csak hárítás volt a részéről, vagy van terapeuta aki csak szerepet játszik, vagy egy pszichopata orvosnál járhattam?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! A terápia alapeleme az illeszkedés, ha nem tud egy hullámhosszra kerülni a pszichoterapeutával, akkor az bejósolja a terápia sikertelenségét. A terápia során azonban folyamatosan figyeljük a klienst, mert lényeges információt jelent a testtartása, mimikája, hanghordozása, a nonverbális üzenetei. Jegyzetelni azért szoktunk én is, mert a következő találkozás előtt átnézzük, hogy hol tartottunk az előző ülésen. Érthető, hogy ettől kellemetlenül érezte magát, de ezt az érzését felerősíthette a szokatlan helyzet. Próbálja végiggondolni, hogy emlékeztette-e valakire az életéből a doktornő. Javaslom próbálja meg a kapcsolatfelvételt egy másik terapeutával, ha ott is előjön hasonló érzés, akkor mondja el, és beszéljenek róla. A szorongás megoldási módja, hogy szembefordulunk a kellemetlen helyzettel, mert ha elmenekülünk, akkor egyre félelmetesebbé válnak. Megoldási módokat kell keresni.