A kérdés
Tisztelt Doktor nő/úr! Már a húszas éveim közepén járok, ez már nem egy újdonság nálam, már vagy 6-7 éve feltűnt. A pánszexuális fogalom hallatán gondolkodtam el. Ugyanis nagyon sokszor előfordult már, hogy valakit egyenesen visszataszítónak tartottam. De később, mikor megismerem őket, annyira meg tud fogni bennük valami, hogy képes vagyok (komoly) szerelembe esni és akkor már elkezdem őket úgymond szépnek is látni. Ezt csak férfiakkal szemben vettem észre, lányokkal soha, még csak barátkozni sem voltam hajlandó, kislány korom óta a fiúk körében mozgok. Úgy értesültem, hogy a pánszexuális emberek nemtől, külsőtől, mindentől függetlenül a lélekbe szeret bele. És ez nálam abszolút igaz. Lányokat csak lehet azért nem tudok így megkedvelni, mert alapvetően nem foglalkozom velük. Most is heteroszexuálisnak vallom magam, csak az a kérdésem, hogy (tudom, szörnyű dolog címkéket magunkra aggatni) így is belecsúszok a pánszexuális kategóriába? Válaszát előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Amit leírt, annak alapján nem teljesen illik Önre a pánszexuális jelző, hiszen a valós életben csak férfiakba szeretett bele eddig. Akkor lenne egyértelműen pánszexuális, ha lettek volna női nemű, magukat nem nélkülinek valló, meleg férfi vagy transznemű szerelmei is. Írta, hogy a kérdés Önben azért merült fel, mert Ön is a lélekbe szokott beleszeretni és ez azáltal alakul ki, hogy jobban megismeri az adott személyt. Én az emberekről nem szeretek diagnosztikusan, kategóriákban gondolkozni, ezért inkább azt kérdezném Öntől, hogy okoz-e Önnek problémát az, hogy elmélyülő ismeretség esetén szerelembe esik? Például: Túl gyorsan változik emiatt, hogy kibe szerelmes? Egyszerre több mindenkibe szerelmes emiatt? Viszonzatlan szerelmi tapasztalata lesz ezáltal? Ha gondnak éli meg a szerelembe esési működését, akkor érdemes lehet elmenni pszichológushoz önismeretbe, hiszen azáltal megértheti működésének még nem tudatosult mozgatórugóit is és szükség esetén képessé válhat változtatni rajta. Ami az Ön történetéről eszembe jutott még, hogy amikor új embert ismerünk meg, akkor bizonyos első benyomásos érzéseink, gondolataink pontosak, mások pedig egyáltalán nem. Ez azért van így, mert sokszor mi magunk projektálunk, vagyis rávetítünk, belegondolunk a másik személybe olyat, ami nincs is ott. A belevetítést okozhatja például az is, hogy az új személynek pl. egy-egy mozdulata vagy szava járása hasonlít egy általunk nem kedvelt személyére és akkor a nem kedvelt személyhez tartozó rossz érzésünk beaktivizálódik, viszont tudatosan csak annyit élünk meg pl., hogy "na, ez az új arc nagyon ellenszenves, antipatikus". Sternbergnek az úgynevezett háromszög-elmélete szerint a szerelem 3 alapkomponense az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés. Az intimitás, vagyis érzelmi közelség pedig úgy tud két ember között kialakulni, hogy egyre mélyebben megismerik egymást, olyan dolgokat is megosztanak egymással, amiről alapból nem mindenkivel beszélnének vagy közös programokat csinálnak. A kezdeti ellenszenv például emiatt teljesen normális, hogy átalakulhat semlegességbe, barátságba, de akár szerelembe is... Remélem, hogy tudtam ötleteket adni a helyzetéhez. Ha szeretne a szerelem témakörében önismeretileg dolgozni, szívesen fogadom budapesti magánpraxisomban. Üdvözlettel, Adamik Eszter pszichológus
