A kérdés
35 éves vagyok, és eddig sosem volt probléma a nemi életemmel. Jó volt mindig, a partnereimmel mindig kölcsönös elégedettség volt a jellemző. Egy évig nem volt tartós kapcsolatom, nagyon ritkán önkielégítést is végeztem, majd 6 hónapja volt egy rossz kapcsolatom, amikor elég nehezen vagy egyáltalán nem tudtam kielégülni, néha magamat okoltam ezért. A kapcsolat fájdalmas véget ért, nagyon szenvedtem. Most 2 hónapja van barátom, nagyon passzolunk egymáshoz, boldogok vagyunk együtt, kívánjuk egymást, és a partnerem nagyon ügyes és odaadó az ágyban. Mégsem tudok kielégülni, élvezem a szexet, s már úgy érzem bármikor kielégülök, de a végén mégsem teljesül be. Használunk a végén vibrátort, így sikerül, de a barátom nagyon csalódott, hogy nem általa jön össze nekem. Volt vele normális orgazmusom is, de egy örökkévalóság volt mire összejött. Nagyon bánatos vagyok, mert szeretném ezt a problémát megoldani, de nem sikerül. Félek, hogy elveszítem. Szeretnék elmenni szexuélpszichológushoz, de a környékünkön egyet sem tudok, és olyan drágák, nem tudom megfizetni. Tanácsukért nagyon hálás lennék. Köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Az orgazmus elérésének képessége és ezzel összefüggésben a szex testszintű élvezete szoros, ismert, és érzékeny összefüggésben van a szexhez fűződő élmény- és gondolattársításokkal és az általános hangulati állapottal egyaránt. Levelében két tényezőt is említ. Egyrészről a fél évvel ezelőtti párkapcsolati esemény kellemetlen emlékeit, valamint a jelenlegi kapcsolatára irányuló teljesítményszorongást. Mivel írta, hogy nem áll lehetőségében személyes segítséget felkeresni, a továbbiakban alkalomadtán feltevésekre fogok támaszkodni, remélve, hogy így többet segíthetek. Ezen meggondolás által vezérelve, a szokásosnál direktebb, értelmezőbb leszek. Az a benyomásom támadt levele alapján, hogy Ön hisz abban, hogy ha a jövőben nem éri el elég könnyen és gyakran az orgazmust jelenlegi párjával, akkor komolyan megnő a valószínűsége annak, hogy az elhagyja Önt. Megkockáztatom, hogy együttléteik alkalmával újabban minden esetben Önnek ez jár a fejében. A gondolat hatására teljesítményhelyzetté kereteződik át az Önök együttléte, ami megemeli a szorongásszintet, illetve az Ön figyelmét Önmagáról partnerére helyezi át, ami megint csak akadályozza az orgazmus elérését. A teljesítményszorongás fiziológiai szinten is akadályt képez, ugyanis alkalmazkodási, túlélési, veszélyhelyzeti működésmódra váltja az Ön idegrendszeri szabályozását, ami nagyon megnehezít bármilyen „belefeledkezést” igénylő tevékenységet, többek között a jó szexet. Ahogy Ön írja partnere „nagyon ügyes, és odaadó az ágyban”. Felteszem, hogy az Ön orgazmusának hiányát ezzel összerakva Ön oda lyukad ki, hogy akkor Ön nem „ügyes eléggé”. Orgazmusának elérése Önt ily módon felmentené ezen leértékelő önvád alól. Esetleg elképzelhető, hogy Önnek az önvádolásra amúgy is hajlama van („eddig legalább ez ment, most már ez sem”), ez még fontosabbá tenné a témát az Ön számára. Lehetséges-e, hogy barátja pedig a saját önértékelése és az Ön orgazmusa közé tesz egyenlőségjelet? Ön írta, hogy partnere „ügyes”, el tudom képzelni, hogy Ön ezt szeretné felé a lehető legtöbb módon kommunikálni. Így válhat az Önök kapcsolatának szent gráljává, mintegy sarokkövévé (ahogy írta is, hogy ezen állhat vagy bukhat az egész párkapcsolat) hogy Ön elélvez-e vaginálisan. Én itt egy erős aránytalanságot érzek. Ha eltekintünk az Ön által fókuszba helyezett, problémának hívott nehézségtől, akkor az Ön leveléből az derül ki, hogy van egy harmonikus, boldog párkapcsolata, partnerével gyakran kívánják egymást, nagyon passzolnak egymáshoz, és Ön élvezi a szexet. Egy utolsó lépést téve ebbe az irányba: minden szexpartnerségi viszonyban van egy meglepően hosszú összeszokási idő, ami alatt a szex egyre élvezetesebbé válik, míg beáll egy szintre. Ez részben lelki, részben tanulási folyamat, részben pedig egymás fiziológiai, hormonális, feromonális, immunrendszeri megszokásából áll. Ennek hossza páronként nagyon változó, de fél év sem számít hosszúnak. Ha eljátszunk a gondolattal, hogy Ön tényleg „nem elég ügyes az ágyban” akkor tegyük hozzá a pontosság kedvéért, hogy „ezzel a partnerrel, életének ebben a szakaszában, jelenlegi helyzetében, két hónap után”. Barátja nem támogatja Önt abban, hogy az orgazmusának esetleges hiányáról megfeledkezzen, hiszen Ön írta is: ha Ön nem élvez el, barátja nagyon csalódott. Ez a reakció érthető és bizonyos fokig természetes, ugyanakkor nyomást helyez Önre. Levelezésünk okán, ily módon kérdem: vajon Ön szerint akkor is ennyire a fókuszban lenne ez a nehézség, ha partnere nem mutatná, hogy csalódott? Ön azt írta, hogy Ön élvezi az együttléteket. A harmonikus nemi életnek nem mértéke a vaginális orgazmusok száma, az első két hónapban elért vaginális orgazmusok száma pedig különösen nem az. Azt gondolom, hogy érdemesebb megpróbálkozniuk magáért az együttlét öröméért való együttléttel, és kihelyezni a nehézséget a piedesztálról, ahova érdemtelenül került, és közös boldogulásukat nehezítve tartózkodik. Egy közös kaland áll Önök előtt, ha ezt választják. Levelében tanácsot kért, ezért felajánlanék, körvonalaznék egy irányt: megpróbálkozhatnak azzal, hogy szerezzék vissza a kontrollt a helyzet felett, csinálják szándékosan azt, ami eddig csak történt magukkal. Tervezzenek – az Ön szóhasználatával élve - „normális” orgazmus nélküli együttléteket (a konkrét keretek kidolgozását Önökre bíznám), lehetőséget adva maguknak a felfedezésre, megismerésre, változásra. üdvözlettel Simon Zoltán