A kérdés
Üdvözlöm! Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy leírjam-e ezt. Úgy érzem, Münchausen szindrómám van. 32 éves vagyok, legalább 10 éve teszek szándékosan magammal olyan dolgokat, amikkel orvoshoz kerülhetek. Vért kevertem a vizelet mintába, szándékosan megmérgeztem magam gyógyszerrel, ami miatt majdnem meghaltam, intenzív osztályom kezeltek stb. Jelen pillanatban a covidot próbálom "elkapni", pedig súlyos asztmás vagyok, tudom, hogy belehalhatok. De egyszerűen ilyenkor, ha beteg vagyok nem érzem azt, hogy eltűnök, úgy érzem számítok. Rengeteg diagnózisom van, pl borderline, depresszió Évek óta nem voltam orvosnál, se pszichológusnál, az a baj, hogy mindig azért vagdostam, hogy foglalkozzanak velem, szeressenek,sokszor nem volt valós, amit mondtam, odáig mentem, hogy még bőrátültetést is kellett csinálniuk. De ezt sosem mondtam a terapeutámnak,hogy szándékos.Nagyon rossz embernek érzem magam emiatt, egy számító, csalónak. Utálnának engem ezért, kivetnének, igaz? :( :( KöszönömA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Mónika! Kire gondol itt, hogy kivetnék? Igen, lehetséges, hogy vannak / lesznek személyek, akik így reálnak, de ha elengedjük a viselkedése és a manipuláció fölötti elsődleges ítélkezést, akkor vajon mire kaphatnánk rálátást? Miben segít Önnek, hogy elítéli saját magát? Milyen haszna van annak, hogy mások elítélik a viselkedése miatt? Mi az elsődleges haszna a viselkedésének? Mi a nyereség mindebben? Vajon miért ez a legjobb módja annak, hogy elérje amit szeretne? És még számos kérdésem lenne, ami segíthet megtalálni azt a nézőpontot, ahonnan szemlélve ez a legjobb módja a kapcsolódásnak és az Önmagával való bánásmódnak? És ha megvan az a nézőpont, ahonnan képes nem elítélni magát emiatt, lehetséges, hogy abból a nézőpontból a megoldást is látni fogja arra, hogy hogyan indítson el változást - természetesen, csak ha szeretne. Üdvözlettel: Holló Melinda
