A kérdés
Üdvözlöm? Hogyan lehetne egy olyan negyvenes évei vége felé járó egészségügyi dolgozónál (műtős szakasszisztens), aki maga is pszichológiai tanulmányokat folytatott, csak azt élethelyzete megváltozása miatt nem fejezte be, hogy forduljon pszichológushoz. A szemem láttára romlik állapota. Laikusként csak annyit tudok mondani, hogy mániás depressziója és gyógyszerfüggősége van. Ez utóbbit ő is belátja Nem vagyok rokona. Sokadszorra futunk neki párkapcsolatunknak. Mindig kihátrál majd visszatér. Én csak egy nyugodt, szerető hátteret tudok biztosítani. Soha nem vetettem szemére "dolgait", mert úgy gondolom nem tehet róla, nincs betegség tudata. Családja ezt a helyzetet a legtermészetesebb állapotnak tartja. Nem tudom mitévő legyek. Nem mondhatom neki közvetlenül, mert amellett, hogy szembefordítom magammal talán még állapotán is rontanék. Helyette sem léphetek. Ha családjához fordulnék, azt inkább visszamondanák neki és pont azt érném el, mintha szemtől szembe mondanám. Köszönöm válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! A pszichológushoz járás mindig önkéntességet, motivációt kíván. Sajnos, ha a kliensek nincs rálátása állapotára, nem látja be betegségét nehezebb neki segíteni., és nem is indulhat meg a gyógyulás belső motiváció híján. Én azt tanácsolom, hogy mint ilyen közel álló ember próbálja neki kifejezni aggodalmait, meglátásait. Kérje meg pl., hogy akár együtt menjenek el beszélgetni egy szakemberrel. Nyugodtan beszélhet Ön az érzéseiről, félelmeiről, hátha ez közelebb viszi őt a belátáshoz. Ezzel az állapotán semmiféleképpen nem ronthat, sőt javíthat hosszútávon mindenképpen. Hiszen "párja" így nem szembesül környezete reakcióival, úgy vélheti mindenki elfogadja ezt, és senki sem szembesíti őt. Így nem is érezheti ezt problémának, nem kap visszajelzéseket. Ha bármi kérdése van írjon, keressen bátran! Szeretettel üdvözli: Ambrus Aliz
